Az emlékezés rózsakertje
Félreértés ne essék, az alábbiakban nem az iszlám misztika egyik alapművéről lesz szó, de a megtévesztő cím ellenére nagyon mély közös vonások fedezhetők fel a Leger des Heils legújabb, Memoria című lemeze és az emlékezés, valamint a transzcendens világértelmezés között.
A LDH története 1999-ig nyúlik vissza, ugyanis a zenekart alapító Mario Ansinn ekkor kezdett el európai írók és költők (Goethe, Rilke, Ibsen…) vallásos vagy misztikus műveinek zenei nyelvre történő átültetésével. Igaz, később egyre több saját szöveg született és lassan kiszorította a nagy elődök gondolatait.
Saját forrásaik szerint a zenekar története három jól elkülöníthető fázisra osztódott, elsőként a 1999-2001 közötti, amikor csak angol nyelven jelentek demók, melyek az emberi lélek halhatatlanságának kérdését járták körül. A második szakaszban, mely az Aryana (2002) lemezzel kezdődött és a Himmlische Feuer-ig (2005) tartott, alapvetően magánéleti tragédiák árnyékolták be az alkotó életét, részben ennek is köszönhetően az anyanyelvét használta innentől. A Gloria kislemezzel (2006) új irányt vett, nagyobb hangsúly helyeződött a saját dalszövegekre és az elektronikát csak kiegészítésként használó zenei struktúrára. Ennek a folyamatnak az eredménye a 2008-ban megjelent Memoria című lemez is.
Általában a kritikák némi töltelék jelleggel megjegyzik, hogy melyik album milyen limitált verziókban, milyen kimondottan fontos és a zenei befogadást nagyban segítő kiegészítőkkel, például kulcstartóval, matricákkal és multifunkcionális felfújható gázrezsóval karöltve is megjelenik, és ezért mindössze csak mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Szerencsére a most tárgyalandó lemez 222 példányban limitált változatán nemcsak felesleges ballaszt, hanem egy kétdalos Cdr is helyet kapott, rajta azzal a tétellel, ami a hagyományos kiadványt is megkoronázhatta volna.
Az albumot nyitó Einklang, egy jól eltalált valóban felvezető hangulatú tétel, amelyből könnyen átfolyhatunk a hangsúlyosabb és szövevényesebb Wie am Ersten Tag-ba. Himnikus csillogással, mély dobokkal valamint ritkán, de akkor nagyon erősen megszólaló harangokkal dolgozik a Götterheimat, melyben a régi istenek és a mai emberek viszonya szólal meg. Hasonlóan épül fel és késztet gondolkodásra a Sängerfahrt, melynek zenei háttere már túlzottan is egyszerű, de ez kell is, hogy előkészítse a harsányabban megszólaló Vergangen ist die Zeit-nek a teret. A lemez legjobban eltalált refrénje és kórusa egy talán sosemvolt napforduló ünnepre invitál. A Sehnsucht tulajdonképpen töltelékdal, nem hagyott volna nagy űrt maga után, ha a fiókban marad, nem így zajos, karcos, Feuerbrand, amely a lemez legdinamikusabb tétele. Hasonló elemekkel dolgozik a Liebessaat és az erősen elektronikusra sikerült Der Gipfel Heere. Ezzel le is zárul a nem limitált kiadvány, de a kiegészítő lemezen található két dal olyan erős töltetet ad az eddig épített univerzumnak, hogy vétek volt csak ilyen formában kiadni. Az első valóban tipikus neofolk / martial bonus dal, a teljesen öncélúan zajozgató Eversio. A második, a Wir Ziehen Voran azonban egy régi Európa új himnusza is lehetne, lassan épül fel, szinte szavalásból megy át énekbe, szintetizátoros hanghullámokon úszva, majd belépnek az akusztikus és elektronikus hangszerek így képezvén le zeneileg – és nem kevésbé szövegileg – a felkelő Napot.
A Memoria cím jó választásnak bizonyult, egy olyan kulturális emlékezet nyomai tárhatók fel benne, amelyben a pogány vallási hagyományok inkább reminiszcenciaként és nem politikai erőként élnek tovább, vállalható szellemi küzdelmi teret biztosítva ezzel a posztmodern korba kényszerített generációk számára.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
