"Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?"
A ma és a közelmúlt generációi közül jó néhányan hajlamosabbak előnyben részesíteni a külföldi, főként az angolszász írók regényeit, a hazai szépirodalom tekintetében, és ha meghallanak egy, általában az iskolai tanulmányaikból felrémlő közismert író nevét, sokszor önkéntelenül is a kötelező olvasmányok, és az azokhoz kapcsolható tanári számonkérések szájíze jut eszükbe. Pedig hazánk szépirodalma sem marad le a minőség és a kidolgozottság vonatkozásában a nyugati bestseller művek mellett; van mire büszkének lennünk. (A Gólyakalifa c. mű ismertetése itt.)
A Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb költöje 1941. augusztus 4-én 79 esztendeje hunyt el.
