Stalker 40 : 1979-2019

RED NOISE EXIT - UNDER SZUBCULT  közös estje :
2019 szeptember 19 / Fészek Kulturális Központ  - az Astoriánál

.....................................................................
Filmvetítés : 20..00 : STALKER - szovjet film
Andrej Tarkovszkij Stalker című filmje ebben az évben 40 éve készült és lett bemutatva, ennek az évfordulónak az apropóján filmvetítés!
5 PERC SZÜNETTEL
-----------------------------------------------------------------------
Az est ingyenes !
------------------------------------------------------------------------

A film  története : A film a Zónába (ahol egykor meteor csapódott be vagy űrhajó szállt le) irányuló látogatásnak a krónikája. Az egyik főhős, a Sztalker két névtelen ügyfelet, az Írót és a Professzort vezeti a veszélyes kirándulásra, a Zóna legkülönösebb és legértékesebb részébe, egy elzárt és minden más résznél nehezebben megközelíthető, csapdákkal védett helyre, amelyet a Szobának neveznek. A totális díktatúra világában léptünk be , hol minden névtelen  ,hol a városok ,tájak, emberek mintha  a képzelet művei lennének , pedig nem , a végső és visszavonhatatlan színtéren vagyunk ,hol minden önmagától elemelt és titokzatos ,legalábbis igy érezhetjük , igen , az ember , egy kitagadott világ itt teheti fel sorsdöntő kérdésiet. - A Szoba állítólag valóra váltja azoknak az embereknek a kívánságait, akiknek sikerül eljutnia oda.Az Író alkotóereje elfogyása miatt és unalomból igyekszik a Zónába: szeretné megtudni a Szobától, hogy valódi író-e, érdemes-e folytatnia eddigi életét; a Professzor pedig, legalábbis azt állítja, be akarja bizonyítani, hogy a Szoba csodatévő híre hazugság. Egész útjuk egyetlen napig tart. A Zóna érthetetlen törvényeinek megismerése, az állandó életveszéllyel való szembenézés és egymással való vitáik után elérnek a Szoba küszöbéig. A Szobában mindhármuk az önmagával és egymással való szembenézésig jut el, és feltárulnak valódi, eddig rejtett és egymás (sőt önmaguk) elől is titkolt motivációik is, amik a Szobáig vezették őket. Az önálló erkölcsi személyiség kialakulásának nehézségeiről hármuk válasza mellett Sztalker feleségének áldozatvállalása is megjelenik. A film végén Sztalker kislánya a földhözragadt ember lehetőségein túllépő példát mutat. A Sztalkerben Tarkovszkij a művészet egyik végpontjáig jut el. A filmben feltett kérdésekre Tarkovszkij egyértelmű válaszokat ad, de ezek a válaszok már a művészeten kivüliek célja a film koncepciójának beemelésével az volt, hogy kifejezze: az embereknek hinniük kell. A hit az egyetlen dolog, amely a boldogság felé tereli őket. Nemcsak a vallásos hitről van szó, hanem az ember belső képességeiben való hitről, a hitről, amely által képesek vagyunk fenntartani az egyensúlyt a világban , talán igy megleljük emberségünket . <
 ( Részlet Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos   Tarkovszkij c. könyvéből , egy  -két sorral megtoldva  )  
Sztrugackij testvérek : Piknik az árokparton
https://hu.wikipedia.org/wiki/Piknik_az_%C3%A1rokparton
......................................................
 Sztalker forgatásakor a hatalom ismét szembehelyezkedett vele. Noha forgatókönyvét és a film németországi forgalmazását egy német filmforgalmazó vállalat előre megvette, a vállalattól a forgatásra küldött jó minőségű negatívot az Állami Filmbizottság mégsem juttatta el Tarkovszkijhoz, hanem azt más készülő filmekre elhasználta. Tarkovszkij így olyan negatívot kapott, melyet nem lehetett Moszkvában előhívni, így az első, csaknem leforgatott film nyersanyaga megsemmisült. Tarkovszkij ennek ellenére újra belekezdett a forgatásba, és 1978. áprilisi infarktusa sem akadályozta meg abban, hogy 1979-re elkészítse a film második variációját, mely – elmondások szerint – jelentősen különbözik az elsőtől.
A film alaptörténete Arkagyij és Borisz Sztrugackij Piknik az árokparton című sci-fi kisregényén alapul.
„Néhány esztendeje abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közreműködhettünk a Sztalker című film forgatásában. (...) A munka során azonban (közel három évig tartott) Tarkovszkij végül olyan filmet készített, amelynek semmi köze a kisregényhez. S forgatókönyvünk végleges változatában csupán a "Sztalker" és a "Zóna" kifejezések maradtak meg, valamint az a misztikus hely, ahol a kívánságok teljesülnek. (..) Senki sem kételkedett, hogy a film nemzetközi rangú. Ne vegyék öndicséretnek szavainkat! A film létrehozásában az érdem oroszlánrésze Tarkovszkijé, mi csupán a kisinasai voltunk.” – (Arkagyij Sztrugackij)
..........................................
Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij (Андрей Арсеньевич Тарковский), (Zavrazsje falu, Kosztromai terület, Szovjetunió, 1932. április 4. – Párizs, 1986. december 29.) orosz (szovjet) filmrendező, forgatókönyvíró; a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakja.. Apja, Arszenyij Tarkovszkij  költő és műfordító volt.
 Három éves korában apja elhagyta a családot. Anyjával és húgával egy vidéken bérelt házban laktak, de a II. világháború kitörésekor menekülniük kellett.
Tizenegy évesen tuberkulózist kapott és egy évig kórházban ápolták.
Gimnáziumban zenét és festészetet tanult, majd 1951-től két évig az arab nyelvet tanulmányozta a Keleti Nyelvek Intézetében. A keleti világszemlélet, azon belül is a taoizmus volt rá akkor nagy hatással.
Később a Bányászati Intézetbe került, de itt sem fejezte be tanulmányait. Két évet töltött Szibériában, egy geológiai expedíció miatt, majd Vaszilij Suksin író társaságában. Onnan visszatérve, 1954-ben iratkozott be a Moszkvai Filmfőiskolára, ahol Mihail Iljics Romm osztályába került.
1960-ban megnősült, felesége főiskolai kolléganője, Irma Rauch lett.
Karrierje 1962-ben kezdődött, ekkor forgatta az Iván gyermekkora című filmjét, mely rögtön hatalmas nemzetközi sikert aratott. A L'Unità hasábjain Jean-Paul Sartre méltatta filmjét. Az 1966-os Andrej Rubljov forgatása közben már érték őt atrocitások a szovjet belügyi hatóságoktól, alkotói szabadságáért élete végéig harcolnia kellett. A forgatás alatt ismerkedett meg Larissza Jegorovkinával, aki második felesége, és 1970-ben megszülető Andrej fia édesanyja lett. A filmet csak 1970-ben mutatták be. Ezekben az években forgatókönyveit visszautasították, csak 1972-ben forgathatott újra. A Solaris ismét hangos nemzetközi sikert aratott, az 1972-es cannes-i filmfesztivál zsűrije külön nagydíjjal jutalmazta. 1974-es Tükör című filmje után színházban rendezte meg a Hamletet.
A Sztalker forgatásakor a hatalom ismét szembehelyezkedett vele. Noha forgatókönyvét és a film németországi forgalmazását egy német filmforgalmazó vállalat előre megvette, a vállalattól a forgatásra küldött jó minőségű negatívot az Állami Filmbizottság mégsem juttatta el Tarkovszkijhoz, hanem azt más készülő filmekre elhasználta. Tarkovszkij így olyan negatívot kapott, melyet nem lehetett Moszkvában előhívni, így az első, csaknem leforgatott film nyersanyaga megsemmisült. Tarkovszkij ennek ellenére újra belekezdett a forgatásba, és 1978. áprilisi infarktusa sem akadályozta meg abban, hogy 1979-re elkészítse a film második variációját, mely – elmondások szerint – jelentősen különbözik az elsőtől.
- Sanyarú és tragikus , hogy szinte mindegyik filmjét a kor cenzorjai szétnyíszálták  vagy éppen mondva csinált okokkal akadályozták a forgatások munkálatait  , szinte a legvégsőkig kitartott Andrej Tarkovszkij  ,  nem bírta elhagyni szeretett országát , az embereket , különös olvasni Napló -jában azt a vívódást amit magában folytatott  és különös és megrendítő az az együttérzés  amit az emberek írányába érzett , igazából úgy vélte csak is hazájában értik filmjeit , a legkiszolgáltatobb rétegekkel érzett együtt leginkább , a  sztálinista  pártot  megvetette , de igy volt  az ortodox egyházzal is ,  látta dogmatikusságait  ,  és az emberek elárulását tetteikben  , mindezekről a Napló-jában nagyon részletesen ír és ír....
Andrej és Larissza Tarkovszkij sírja Párizsban, a Sainte-Geneviève-des-Bois temetőben található.
1979-ben készítette el a Nosztalgia forgatókönyvét. A filmet már Olaszországban forgatták, és az 1983-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az alkotói film nagydíját. 1983-ban operát rendezett Londonban: a Borisz Godunovot. Ekkoriban Olaszországban és Angliában tartott előadásokat. Többéves huzavona után (a szovjet hatóságok nem akarták tartozkodási engedélyét meghosszabítani) 1984-ben jelentette be, hogy nem tér vissza a Szovjetunióba, fia, Andrej azonban csak 1986-ban mehetett utána. Az 1986-os, Svédországban befejezett Áldozathozatal ismét a zsűri különdíját nyeri el Cannes-ban.
Párizsban halt meg, tüdőrákban. Itt temették el, a Sainte-Genevieve-des-Bois temetőben.
 Tarkovszkij művei egyedülállóan koherens módon kapcsolódnak egymáshoz, saját életét, hitét, gondolatait, az orosz kultúra és társadalom, valamint az emberiség jövőjének kérdéseit ábrázolja egyéni stlusban.
----------------------------------------------------------------
rendező: Andrej Tarkovszkij
író: Arkagyij Sztrugackij
forgatókönyvíró: Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij, Andrej Tarkovszkij
zeneszerző: Eduard Artyemjev
operatőr: Alekszandr Knyazsinszkij

szereplők:
Alekszandr Kajdanovszkij (Stalker)
Alisza Frejndlih (Stalker felesége)
Anatolij Szolonyicin (az író)
Nyikolaj Grinko (a professzor)
Natasha Abramova (Martha)
...........................................
Egy ritka alapos és nagyon jó stílusú írás a filmről  :
Ács József : Tarkovszkij háromszögei  / a Sztalkerről
http://ligetmuhely.com/acs-jozsef-tarkovszkij-haromszogei/
.............................................
Irina Rubanova : Miskin herceg  a tiltott Zónában  
http://www.filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?&cikk_id=8003&gyors_szo=%257CTarkovszkij&start=300%22
................................................
" Tudod, Andrej, ahhoz, hogy nagy legyél, legalább két évet kell lehúznod. " Sz. Paradzsanov
Szilágyi Ákos :  Párhuzamos halálrajzok : Paradzsanov és Tarkovszkij
http://www.filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?&cikk_id=4719&gyors_szo=%257CTarkovszkij&start=200%22


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2019. 09. 13. - 06:38 | © szerzőség: Neofolk.hu