Catharsi

Szeretném bemutatni a magyar neofolk-martial színtér talán legfiatalabb magyar produkcióját, a Catharsit. A kéttagú zenekar (Almásy Gergely, Bittera Patrik) más szempontból is különleges, ugyanis tudomásom szerint ez az egyetlen, az egykori Magyar Királyság területéről (a jelenlegi Szlovákiában) élő és alkotó csapat ebben a műfajban. Körülbelül fél éve jelent meg szerzői kiadású, a stílushoz remekül illő, szép borítóval ellátott CDR-en terjesztett demóanyaguk.

A két fiatal zenész két éve dolgozik együtt és korábban már más stílusú projektekkel is próbálkoztak (black metal, folk, dark ambient). Ezek közé tartozott a Fekete Erdő nevű remek dark ambient projekt is, amelytől YouTubeon lehet meghallgatni pár számot. Belső információk szerint a projekt ismét aktív és hamarosan új néven (Autumn Nostalgie) egy különleges kiadvány is meg fog jelenni.
Visszatérve a demóhoz a kiadvány formátumának és kivitelének áttekintése után mindenképp’ érdemes megemlíteni a terjedelmét is, a lemez hat számot tartalmaz valamivel több, mint huszonkét perc hosszúságban, amely így akár egy EP-nek is elmenne. Már csak azért is, mert nem a manapság sajnos elterjedőben lévő, egy gitárral és némi énekkel felvett “hálószoba-neofolkról” van szó, a lemez igen jó, stúdióban kevert hangzású anyag, látszik, hogy foglalkoztak vele, nem egy délután alatt lett összedobva. Gyakran emlegetem, hogy a neofolkra jellemző, viszonylag minimalista felépítés miatt sok produkció születik a stílusban, de sajnos igazi minőséget csak kevés képvisel. A felvidéki zenekar ezzel szemben igyekszik dark ambientes elemek, egymásra rétegzett gitárszólamok és olykor militáns ritmusok bevonásával egyedibbé tenni zenéjét. Egyetlen negatívumként talán azt lehet elmondani, hogy ennek ellenére még eléggé közel áll a hagyományosabb, az említett okok miatt már kissé megunt neofolk irányzathoz, de annak viszont nagyon jó és a zenekar az első albumukra még több kísérleti elemmel tarkított zenét ígér.

A lemez egy igen kellemes ambientes intróval nyit, majd egy neofolkos téma következik. A számok közt több instrumentális darab is található, de vannak remek dalszövegekkel bíró tételek is. Ilyen például a zenekar címét viselő harmadik szám is, amely szövege némileg az A.C.T.U.S-ra emlékeztet, tehát az Evola és Guénon ihlette tradicionális látásmódot képviseli. Érdemes még megemlíteni az enyhén torzított gitár használatát is, amely szólóival tovább árnyalja, színezi a zenét, amely megjelenik a következő dalban is, amely vége felé harci dobok is felcsendülnek. A lemezt egy újabb ambientesebb szám zárja, amelyben egy gyönyörű fuvolaszólót is hallhatunk, amely remekül keretbe foglalja az alkotást.
Bár – mint már említettem – több szám instrumentális, ennek ellenére ezeknek a címe is külön üzenetet hordoz. Látszik rajta, hogy tudatosan lettek elnevezve és ilyen sorrendbe szervezve a számok, a címeket egymás után olvasva mintha egy történet egy-egy kiragadott félmondatát látnák: a szabadság szellemét (Spirits of freedom) legyőzi a hagyomány, egy szilárd alap, amire építhetünk (Where we are still stand). Az elfeledett himnuszok (Forgotten chants) egy szebb jövő reményét hordozzák (Hope for a brighter future), de már szinte alig van esélyünk arra, hogy ismét felépítsük, ami egykor a mienk volt (…and it will be the last chance). Maga a zenekarnév is remekül illik ehhez a letisztult, szövegében is a fényt sugárzó zenéhez. Remélem Gergely és Patrik folytatja, amit elkezdett és saját útjukra lépve méltó helyet kapnak az amúgy is világhíres magyar neofolk zenekarok közt…