Cinema Strange: Quatorze Exemples...

A kaliforniai Cinema Strange kvarettje 1994-ben kelt életre. Egy demo, és 2 kislemez után első albumuk Cinema Strange címmel jelent meg a német Trisol kiadó szárnyai alatt. A lemez kitűnő fogadtatásra talált, és nem is váratott magára sokáig második lemezük a The Astonished Eyes Of Evening, mely 2002-ben került a rajongók kezei közé.

Ezen a lemezen kissé visszafogottabb dalokat hallhatunk, az előző lemez dalaihoz képest. De a siker itt sem maradt el, a Lucas Lanthierék körbeutazták többször is kontinensünket, és szerte a világban is több élő fellépést produkáltak. Aztán, 2004-ben egy limitált 10 éves jubileumi kiadvánnyal rukkoltak elő, mely természetesen elég hamar el is fogyott. Egy évvel később került a boltok polcaira első, Pressed Flowers című dvd, mely egy 2003-as élő fellépésen kívül sok minden érdekességet is tartogatott. Aztán 2006 áprilisában egy szóló anyagot jelentetett meg Lucas Lanthier, a banda énekese, ez a The Deadfly Ensemble, An Entire Wardrobe Of Doubt című album volt. A rajongók még észbe sem kaptak eme kiadvány után, és már az év júniusában újabb kiadvánnyal büszkélkedhetett a Cinema Strange gárdája, ez pedig recenziónk hosszú című lemeze.
Nézzük ezt a lemezt, melyet már annyira vártunk! Egy rövid introt követően ismerős érzés keríthet minket hatalmába, hiszen a Mr. Quilt’s Rotten Luck a legszebb Cinema hagyományokat ápolja, szóval, beteg, és hangulatos, amennyire kell! Az ezt követő remek basszustémát felvonultató Unlovely Baby remek kezdése után elég érdekes megoldásokkal nyit, mire végre a dal megmutatja magát, kellően borult egy darab, melyben soha nem lehet kiszámítani, hogy mi is fog történni. Az ilyen dalokból már tényleg hiányérzetem volt, ezt nagyon jólesik hallani! Egy kis „közjáték” után továbbra is a tempósabb szerzeményeké a főszerep, hiszen mind a Needlefeet, mind pedig a Squashed Blossoms is kellően táncolható szerzemény. Aztán megint egy kis „közjáték”, majd a Rat Catcher instrumentális darabjáé a főszerep, érdekes egy darab, többnyire melankolikus, némi begyorsulással, és mindenféle csörömpölő hanggal a vége felé. Aztán a banda előveszi lelassult formáját is, a The Toad Curse And How It Perished In Flames című dalban. A Molars egy jó 10 perces kompozíció, melyben többnyire a lassú és a középtempó váltakozik, aztán a vége felé elég kellemes témák ütik fel a fejüket. Kellően változatos remek dal, az One Time, One Summer című szerzemény is. A lemezt záró I Remember Tendon Water igazi Cinema Strange nóta, hullámzó dalszerkezet, váltakozó tempó, mely a végére rendesen begyorsul, szóval ez sem egy unalmas darab! Aztán itt még nincs vége, ugyanis a kiadvány egy dupla lemezes digipack cd formájában látott napvilágot, úgyhogy van még egy bonusz cdnk is! Ám ezen a diszken csak két történetet hallhatunk Lanthier úr előadásában, mindenféle zene nélkül, mint egy esti mese. Úgyhogy azt hiszem ezt a részét inkább felejtsük el a lemeznek, mert teljesen felesleges!
Ha összegeznem kellene így a végére, azt mondanám hogy ez az album, az eddigi Cinema Strange kiadványok keveréke. Hiszen hallhatunk dalokat az első album gyors szerzeményeinek jegyében, és a második lemez melankolikus témái is felütik a fejüket. A meglehetősen ronda kék- sárga „hippis” kinézetű lemezborító egy nagyon eltalált, 13 szépségesen beteg dalt tartalmaz, minden Cinema fan legnagyobb örömére!


 

(10/10)     Honlap és kiadó: Cinema Strange, Trisol


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 05. - 19:29 | © szerzőség: Őszentsége