The Ghost Of Lemora: Happy End Of...

A 2004-es debütáló nagylemez után 2007-ben készítette el második teljes nagylemezét a brit The Ghost Of Lemora. Az első album bivalyerős bemutatkozása bizonyos mértékig megismertette a négyes nevét az underground világgal, de csak közepes szinten. Kritikánk tárgyát sokáig nehéz volt beszerezni, ezért is a késői recenzió. Sajnos ez is mutatja, hogy manapság az igazi zenei értékekkel rendelkező mesterművek mennyire nincsenek elismerve – ami nem bizarr, vagy túlságosan extrém a kinézet terén, nehezen boldogul még a sötétebb muzsikák közt is.
Nézzük azonban ezt a szívemnek oly kedves albumot, melyet Richard (ének), Swifty (gitár), Sonya (billentyűsök) és Jamie (basszusgitár) készített el.


A lemez elődjének, a „Reach For The Ground”-nak a folytatásaként is elkönyvelhető, maradtak a csodálatos szintetizátor szőnyegek, a gyomron vágó basszus futamok, a kellemesen elvarázsoló gitár melódiák, és Richard sokszínű orgánuma. Post-punk és sötét, ám mégis könnyed gothic rock témák egyvelege ez a kiadvány, melybe pár pillanat erejéig a dark cabaret stílus is becsempészte magát. Ez utóbbi tény már az albumot nyitó címadó dalban is megmutatkozik, ahol a felelgetős férfiének, valamint az egyszerű, de hangulatos zongoratémák és a kapkodós, gyors post-punk ütemek együttese kölcsönzi ezt a hangulatot. Talán ez a dal lóg ki legjobban a lemezről morbid/vidám összhatásával, az ezután következő szerzemények már a fentebb taglalt hamisíthatatlan The Ghost Of Lemora stílusban fogantak.

Szinte majd minden dalnál a zene alapját a ’80-as évek post-punk védjegyének számító egyszerű, de nagyszerű alapok szolgáltatják, melyre a gitár, és a billentyűs hangszerek szállítják a gothic érzést, a basszusgitár viszont ismét csak a post-punk ritmusokat diktálja. Sok esetben a szintetizátor a Hamond orgona hangszínét használja, szinte azonnal, első hallásra lerí róluk, hogy brit bandával van dolgunk. Éteri, elvarázsoló világot fest elénk a „Good Morning Midnight”, és a „Winter Bride”. Az előbbi csodálatos akusztikus gitártémái bűvöletében merülhetünk el, hangulatos, könnyed érzéseket szállítva felénk. Az utóbbi szenzációsan egyszerű, simogatóan érzéki csembalóra építkező sötétebb remekmű, mely eonokon átívelő szerzemény, szinte fájdalmasan csodálatos érzéssel, közepén némi fúvósokkal kiegészülve. Nem győzöm kiemelni Richard hangját, mely olyannyira illeszkedik a dalokhoz, hogy más orgánummal már el sem bírnám képzelni, egyszerűen remekül produkál a férfiú!
Ez mindössze pár nóta, melyről említést tettem, de a lemez 14 dala közül bármelyik önállóan is megállja a helyét. Ahogy a lemez címe is mutatja, a dalok elsősorban a világunk önpusztító folyamatát írják körül. Meg kell még jegyezni, hogy az albumon Reza Udhin (Killing Joke) végezte el a produceri teendőket, és valóban nem végzett rossz munkát. Persze, ehhez jó dalok jelenléte is szükségeltetik, melyekben itt nincs hiány!
Ajánlom ezt a lemezt szinte minden gothic rock rajongónak, persze akik a post-punk, és deathrock muzsikák hívei, szintén tegyenek egy próbát ezzel a kiemelkedő albummal. Reménykedem a folytatásban!


(10/10) Honlap és kiadó: The Ghost of Lemora, Resurrection Records


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 06. - 13:31 | © szerzőség: Őszentsége