Endvra

A dark ambient, industrial és neoclassical, de talán még az extrém metal műfajok rajongóinak számár is ismerős lehet az angol Endura együttes neve. A 90-es években megjelent hamisítatlan hangzású lemezekkel az underground egyik legsajátosabb, sőt talán kultikus csapata is lett, azonban – mivel még az internetes „robbanás” – előtt feloszlottak így az online forrásokban sajnos nincs túl sok információ róluk. Ezért döntöttem úgy, hogy összeállítok egy írást az április 30-i esemény kapcsán a zenekar munkásságáról.

A zenekar 1993-ban alakult, eredetileg AbRAXAS néven Christopher Walton és Stephen Pennick együttműködése nyomán. Első – és ezen a néven az utolsó – kiadványuk a saját alapítású Enlightement Productionsnál megjelent kazettájuk, a Hexe, amelyen több, későbbi Endura szám korai verziója is szerepel. Ezután döntöttek úgy, hogy egyedibb nevet választanak. (Abraxas néven sok zenekar létezik, a Discogs szerint jelenleg is legalább tíz.) Az Endura egy öngyilkos rítus neve volt a 10. században megjelent franciaországi, gnosztikus tanokat hirdető eretnekmozgalom tagjainál, a Kataroknál. Ők is az anyagi világ és a test alávalóságát hirdették, nem ettek húst, nőtlenséget fogadtak és gyakran böjtöltek. Az Endura lényege is az étel megvonása volt, a rítus végrehajtója gyakorlatilag a halálra koplalta magát. A zenekar koncepciója ehhez mérten szintén nem a világ „napos oldalára” koncentrál, zenéjük igen belsőséges, sötét és atmoszférikus, de változatos hangulatú, van, hogy megnyugtató, de olykor mozgalmas vagy fenyegető.
„Zenei alkimisták, akik a Tangerine Dreamet idéző szintetizátorszólamokat egészségtelen mennyiségű Crowleyval, Lovecrafttel és pszichedelikus droggal kombinálják” – több forrásban is ezekkel a szavakkal jellemzik a duó munkásságát. Hogy kitől származik, már pontosan nem tudni, lehet, hogy magától a zenekartól, de az biztos, hogy remekül jellemzi a zenekar atmoszféráját és egyedi zenei stílusát is. Mivel e négy dolog közül kettő, a Lovecraft által teremtett, zenével is (sőt, talán leginkább azzal) jól megfogható hangulat és a Tangerine Dream szeretete mindig is meghatározó volt már a korai, fiatalkori zenei kalandozásaim óta így nagy kíváncsisággal kezdtem el hallgatni a zenekart, amely a Tangerine Dream mellett azóta egyike a számomra „alap” zenéknek, amelyek nagy hatást gyakoroltak saját munkáimra is.

Az első kiadványok, amelyekkel találkoztam az első Endura néven kiadott anyaguk, a Great God Pan (amely eredetileg 1994-ben jelent meg kazettán, majd három évvel később CD-n is, én ezt a verziót ismerem) és az első CD-jük, a szintén ’94-ben megjelent Dreams of Dark Waters, amely a Hexe átdolgozásával készült és talán a csapat legklasszikusabb albuma. A zenekar hangzása már ezeken a kiadványokon is meglepően érett, kiforrott volt és egyébként azóta is ez a két lemez az, amelyet a legszívesebben hallgatok a zenekartól. A repetatívabb, főleg vonósokra épülő misztikus neoclassical dallamokat vagy épp a Tangerine Dream által kifejlesztett, jellegzetes analóg szintetizátoros szólamokat és arpeggiókat különböző, az azóta már önálló műfajjá vált „ritual ambient” jellegzetes hangzásai, azaz törzsi dobok és egyéb ütősök (pl. csörgők), pánsíp és visszahangosított elektronikus zajok egészítik ki. A számok között ugyanúgy megtalálhatóak instrumentális tételek, mint olyanok, amelyek tartalmaznak valamilyen vokált, amely lehet akár egyszerű beszéd (pl. Colours), „lovecraftiánus”, rituális kántálás vagy suttogás (Engine of Typhon, Intra-Uterine Sabbat), de akár tiszta férfiének is (Dark Face of Eve). Mindezt az industrial zenék által alkalmazott hangkollázs, sampling és field-recording (terepfelvétel) technikákkal összerkesztett számok formájában hallhatjuk a zenekar által kiadott hat albumon és három kislemezen. Nyugodtan kijelentem, hogy az eredményt azóta egy hasonló, (tehát nem a droneosabb, inkább tényleg csak atmoszférikus, hanem dallamokkal is operáló) dark ambient csapatnak se sikerült felülmúlnia.

A zenekar az első két albumának megjelenése után gyakorlatilag eltűnt, ’95-ben egy erősen limitált kazettás kislemezzel jelentkezett (Dark Projections from an Ancient Nature), majd ’96-ban egyszerre három CD-s albumot is megjelentetett, három különböző kiadónál (The Dark is Light Enough, Liber Leviathan, Black Eden). Ezután feloszlásukig még ’97-ben és ’98-ban is kiadtak egy-egy lemezt, majd egy három éves szünet után egy erősen limitált bakelitlemezt is megjelentettek egyik oldalán egyetlen új, mások oldalán egy régi felvétellel. Az amerikai extrém metal kiadó, a Red Stream Inc. 1999-ben jelentetett meg egy dupla válogatáslemezt Elder Signs címével, amely átfogó képet ad a zeneakar munkásságáról így a projekttel frissen ismerkedőknek is ajánlom!
Mint már említettem az Endura mind zenei világában, mind szövegek terén igen erősen kötődik a H. P. Lovecraft által teremtett mítoszhoz és hangulatvilághoz is. Jómagam gyakran használom a novellista műveinek olvasása közben is egyfajta atmoszféra megteremtésére. A hangulat mellett több számcímük is direkt utalást tesz Lovecraft műveire, ilyen például a R’lyech Awakens, a Dagon is my Weapon vagy a Cthulhu Fhtagn is, illetve a Liber Leviathan – a dalcímek alapján is – egyfajta konceptalbumnak is tekinthető, amely az óceán mélységeiben élő ősi istenekről szól.

A zenekar feloszlása után Christopher a TenHornedBeast nevű projektben folytatta a zenélést, amely jelenleg Cold Spring kiadó egyik legfontosab zenekara. Ez inkább drone ambient, illetve noise stílusokkal operál. Ezen kívül Stephen Pennick is működtetett egy ideig már a zenekar működése közben, illetve feloszlása után még pár évig egy egyszemélyes projektet, a neoclassical-darkwave Ontario Bluet, amely az Endurától eltérő hangulatú, emocionálisabb, inkább melankólikus, de igen kellemes zenét játszott.
Az április 30-i koncerten fogom bemutatni legújabb munkámat, amelyet az Endura zenekar tiszteletére és az idén 75 éve eltávozott H. P. Lovecraft emlékére szereztem. Az esten hallgató műsor egyben a legújabb Mørk Skog album anyaga is lesz, amely „Dreams of Black Mountains” címmel fog megjelenni. A számok között hallható lesz Endura feldolgozás és más, a zenekar munkássága által ihletett művek, illetve Lovecraft novelláinak hangulatát idéző hangképek is, illetve ezek átfedései is. Újrahangszereltem az egyik legelső, immár hat éves szerzeményemet is (Black Mountains), amelyet a Mørk Skog elődjének tekinthető Dark Autumn projekttel készítettem és Az őrület hegyei c. novella ihletett. A projekt kapcsán felvettem a kapcsolatot Christopher Waltonnal is, akit tájékoztattam a terveimről és engedélyt kértem a Black Eidolon című számuk feldolgozására. Nagy örömömre pozitívan állt a dologhoz, tetszett neki egy Endura zenekar előtti tisztelgésből létrehívott munka ötlete, amelynek bemutatóját az érdeklődő közönség a Szabad az Á-ban hallgathatja meg.

ENDVRA DISZKOGRÁFIA:
Great God Pan (kazetta) – 1994
Dreams of Dark Waters – 1994
Dark Projections from an Ancient Nature (limitált kazettás EP) – 1995
The Dark is Light Enough – 1996
Liber Leviathan – 1996
Black Eden – 1996
Ard Inn Ar (limitált kazettás válogatás EP) - 1996
Great God Pan (átdolgozott kiadás) – 1997
The Watcher – 1998
Biomechanical Soul Journey (limitált 10” vinyl) – 1998
Elder Signs (válogatás, 2 CD) - 1999
Great Pan is Dead (limitált 7” picture vinyl) – 2001