152 éve ezen a napon hunyt el 24 évesen Lautréamont, a Maldoror énekei írója.
Vajha vakmerő olvasóm, kit könyvem kegyetlensége megigéz, tévelygés nélkül megtalálná a szakadékos és elvadult utat, mely átvezet e komor és mérgező szavak vigasztalan ingoványán; mert - hacsak nem szigorú logikával és gyanakvásával arányos éber figyelemmel lát az olvasáshoz - a könyv gyilkos gőzei átitatják a lelkét, mint cukrot a víz. Nem kívánatos, hogy mindenki elolvassa a most következő oldalakat; e fanyar gyümölcsöt csak kevesek ízlelhetik veszélytelen. Nos hát, félénk lélek, még mielőtt beljebb merészkednél a felderítetlen pusztába, fordulj vissza, és ne jöjj tovább! Bizony mondom: fordulj vissza, és ne jöjj tovább; lám, a fiúgyermek is tisztelettudóan lemond róla, hogy lelkesült tekintetét sokáig anyja orcájára függessze; vagy még inkább, lásd a sokat merengő darvak remegő végeláthatatlan V-jét, mely vitorlát bontva telente hatalmasan röpül át a csöndön a látóhatár egy bizonyos pontja felé, honnan hirtelen különös és erős szél indul, vihar hírnöke. És akkor a legöregebb daru, a magányos elővéd, mint valamely eszes lény megcsóválja a fejét, csőrét csattogtatja (a csőr, természetesen, együtt mozdul a fejjel); nyugtalan az öreg daru (magam is nyugtalan volnék a helyében), korcsupálta nyaka, három darunemzedék tanúja, ingerülten tekergőzik, jelzi a közelgő vihart. Az első daru (előjoga, hogy a farktollait mutassa az értelemben alábbvaló többi darunak) újra meg újra higgadtan körüljártatja sokat látott szemét, aztán - hogy a közös ellenséget visszaverje - az éber őrző szelíd-szomorún kiált, könnyedén elfordítja a mértani alakzat csúcsát (lehet, hogy háromszöget formálnak az égben e különös vándormadarak, de nem látni a harmadik oldalt), a szárnyával, mely akkorának látszik, mint egy veréb szárnya, hol balra, hol jobbra kormányoz, akár egy ügyes hajóskapitány; és - merthogy nem oktalan - biztonságosabb és bölcsebb útra tér. A folytatás a MEK honlapján.
