Gothic.hu/Edeneye: - Úgy vélem az új album nagyszerűen sikerült. Magában foglalja a gothic-rock hagyományos elemeit, de mindez kiegészül új hangulatokkal és megközelítési módokkal. Hogyan fogadták a rajongóitok ezt a változást?
Ashley Dayour: - - Azt mondhatom nagyon jól! Nem voltam benne biztos, hogy a régebbi rajongók szeretni fogják, mert sokak szerint az első albumunk, a Laudanum volt a legjobb, amit valaha csináltunk, és az Into the arms of chaos nagyon messze van annak hangzástól, habár szerintem érezhető, hogy ugyanazt a bandát hallod. De úgy tűnik, tetszik nekik az új album, és szinte mindenki azt mondta, ez az eddigi legjobb lemezünk. Ez boldoggá tesz, mert én is ugyanezt gondolom.
Gothic.hu/Edeneye: - Tudnál valamit mondani az ausztriai goth színtérről? Melyek a legnépszerűbb zenekarok?
Ashley Dayour: - Ausztria egy nagyon kis ország, és a zenei színtér nem túl nagy. De úgy tűnik most több zenekar van, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt…a legnépszerűbb természetesen a L’ame Immortelle, aztán mások, mint a Collapsing New People vagy a Strange Dolls Cult amik mind jó zenekarok. Nem igazán járok partykra, inkább otthon maradok és olvasok egy könyvet.
Gothic.hu/Edeneye: - Az új albumon direkt módon közelítesz a spiritualitáshoz. Utalásokat fedezhetünk fel a Kabbala szefirotikus fájával kapcsolatban, gnosztikus szimbólumok és olyan gondolatok jelennek meg, melyek a középkori hermetizmust és az alkímiát jellemzik. Honnan jött az inspiráció mindehhez?
Ashley Dayour: - Többet akartam, mint egyszerűen csak jó zenét készíteni, valami nagyobbat akartam létrehozni, valamit, amely kapcsolódik a témákhoz, melyekbe beleástam magam az utóbbi két évben. És ez az okkultizmus volt részben pedig a káosz-mágia. Arra gondoltam, hogy minden dalhoz egy speciális szimbólumot kötök, amely reprezentálja az adott dal témáját. A szefirotikus fa egy remek eszköz volt, hogy összehozzam a „dolgokat”. Mindegyik dalnak megvan a saját „szefirája” és ahogy az ember hallgatja őket, úgy süllyed alá fokozatosan a végtelen mélységbe, amelyet az album utolsó dala, a „Down by the sea” jelent. Szóval az album olyan, mint egy utazás a kabbalisztikus fán át. El szeretném mondani, hogy az Into the arms of chaos csak a kezdete egy 4 albumból álló ciklusnak, mindegyik lemez az alkímiai folyamat egy fázisát képviseli, amelyben a káosz a nigredoval(1) egyenlő. Ha elérünk a végéhez, talán feloszlatom a zenekart, de az is lehet, hogy ez már két felvétel után be fog következni.
Gothic.hu/Edeneye: - A „tűz ellopása” központi téma az új lemezen. Mit akarsz közölni a prométeuszi mítosszal?
Ashley Dayour: - A tűz ellopását a mennyből úgy is lefordíthatjuk, hogy a saját isteneddé válsz, mikor ezt teszed. Ez egyáltalán nem egoizmus, amire gondolhatnál, nagyon messze van attól. Sokkal inkább arról szól, hogy megtaláld a „valódi én”-t hogy azt tehesd, amit valóban akarsz. „Csinálj, amit akarsz” ahogy Aleister Crowley mondja…
A probléma ezzel az, hogy sok ember egoizmusként értelmezi a kifejezést, holott valójában ez éppen az ego elpusztításáról szól, hogy megtaláld az igazi utadat. A tűz nagyon erős szimbólum, megmentheti az életed az egyik pillanatban, majd elpusztíthatja azt a másikban…önmagad istenévé válni azt jelenti, hogy meg kell küzdened a démonaiddal, semmi sem lehet ennél borzalmasabb, és a tűz jó eszköz arra, hogy irányítsd őket.
Gothic.hu/Edeneye: - Mit gondolsz a szervezett vallásosságról?
Ashley Dayour: - Ez egy jó kérdés, a probléma az a vallásokkal, az összessel, hogy mindig rossz célokra használják fel őket. Arra, hogy az embereket irányítsák vele. És, hogy tudod irányítani az embereket? Úgy, hogy félelmet keltesz bennük. A szervezett vallás, leginkább fegyver, semmi más. Szerintem egyik vallás sem jobb, mint a másik. Itt van például a buddhizmus, ez egy kényelmes csináld-magad vallássá vált a lusta nyugati ember számára. Mit tudunk mi, európai emberek valójában a rendszeréről? Keveset, majdnem semmit. Persze, ők nem égettek el egy millió embert, és nem indítottak keresztes hadjáratokat, de…
Tehát azt mondhatom, hogy egyiket sem szeretem, mert mind az irányításról szól és az emberek tudata és élete feletti hatalomról. Pedig a megvilágosodásról és a valódi bölcsességről kellene szólniuk. Dehát ilyen az emberi természet, és a vallás egy emberi idea.
Gothic.hu/Edeneye: - Foglalkozol keleti „okkult” filozófiával? Gondolok itt olyanokra, mint az advaita-védanta, a tantra vagy a muszlim ezoterizmus (szúfi)...
Ashley Dayour: - „Első kézből” nem. Úgy értem, Austin Osman Spare sokat foglalkozott a taoista gondolkodással, a gondolattal amit „valami között levés”- nek nevez, ez olyasmi, ami nagyon tetszik nekem. Szórakoztató dolog, hogy minél többet tanulsz, és minél többet olvasol, annál inkább rájössz, hogy minden ugyanarról a dologról szól, hát nem? Hiszek abban, hogy vannak „dolgok” közben. De most nem akarok tovább menni ebben az irányban, mert a legtöbb ember számára ez már túl sok lenne… Épp most olvasok egy könyvet, melyben a szerző összehozza a szúfik eszméit a lovecrafti mágiával. Nagyon érdekes!
Gothic.hu/Edeneye: - Ashley, az új albummal kapcsolatban a Forrás című Darren Aronofsky-filmre is utaltál. Szerintem ez egy mestermű, de Magyarországon nem került a mozikba az emberek érdektelensége miatt. Mit gondolsz erről?
Ashley Dayour: - Kivívtad a rokonszenvemet ezzel a kérdéssel. :) Szerintem is mestermunka, és nagy hatással volt (van) rám, emiatt helyeztem az ez új albummal kapcsolatban első helyre az okkult megközelítést. Mikor megnéztem a moziban, annyira elbűvölt, hogy majdnem visszafordultam, hogy még egyszer megnézzem…Szeretem Aronofsky többi filmjét is, de ez a leginkább nekem való, az egyik legjobb film, ami valaha készült…Azt hiszem, ma este is meg fogom nézni.
Gothic.hu/Edeneye: - Az új album címe, egy utalás Austin Osman Spare-ra, a XX. század első felében élt mágusra és filozófusra. Az „Élvezet könyvéről” énekelsz. Nagy hatással volt rád ez a munkája? Mit gondolsz A. Crowley-ról?
Ashley Dayour: - Igen, valóban egy utalásról van szó a címben. A „Neither: Neither” című szám a jó öreg Austinról szól, azután írtam a szöveget, hogy befejeztem az Élvezet könyvének olvasását. Jobban szeretem Osman Spare-t, mint Crowleyt. De Aleisternek is szántam néhány pillanatot az új albumon, a „Babylon Rising” főként az ő Babilon-koncepciójára épül. Ő már egy legenda, egy nagyon érdekes figura, és talán az egyetlen okkultista, akiről mindenki hallott. Ez talán azért is lehet, mert egy valódi showman volt. A legviccesebb az vele kapcsolatban, hogy a legtöbb ember sátánistának vagy feketemágusnak hiszi, holott ő éppen ezek ellentétének gondolta magát. Még mindig az ő briliáns tarot-rendszerével dolgozom. Na jó, talán nem volt a legkedvesebb figura, és több mint egy tucat holttestet tartott a pincéjében, de kell-e szeretnem Paul McCartney-t ahhoz, hogy szeressem a Beatlest?
Gothic.hu/Edeneye: - Úgy vélem H. P. Lovecraft témái nagyon jelentősek az új albumon. Az utolsó szám a Down by the sea, az Árnyék Innsmouth fölött - című Lovecraft-műhöz kapcsolódik, amely szerintem az egyik legzseniálisabb alkotása.
Ashley Dayour: - Igen, szeretem H.P.L.-t még a zenekar neve is kapcsolódik az egyik történetéhez . (Whisper in the darkness(2)) Tényleg nagyszerű, ha valaki megérti, hogy honnan származik az összes hatás, eddig még senki sem tudta megnevezni a konkrét történetet, amely ezt a számot ihlette. Igen, az Innsmouth az egyik legjobb műve, de azt hiszem a kedvencem az Árnyék az időn túlról, már írtam is szöveget róla, a következő lemezünkhöz.
A Down by the sea szerintem a legjobb szám, amit valaha csináltunk! Azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy Cthulhu és a mérhetetlen vének nem mások, mint kapuk a tudattalanhoz… Az őrök az időn túlról. És a tenger ebben a dalban a tudattalan metaforája. A dalra egy álom is hatással volt, amely időről időre kísért, egy álom arról, hogy megfulladok. Szóval, különböző témák jelennek meg, melyeket megpróbálok összekapcsolni. Van egy nagyon érdekes könyv, amit az album felvétele alatt olvastam, a címe: Necronomicon Gnosis és egy lengyel író, Asenath Mason írta. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek Lovectaft dolgai és a mágia.
Gothic.hu/Edeneye: - Vannak még más kedvenc íróid/költőid is?
Ashley Dayour: - Persze, sok van. Philip K. Dick az egyik örök kedvencem, és természetesen Poe. Huxley, Orwell az ismertebbek közül illetve okkult szerzők, mint Thomas Karlsson és Peter Caroll, de van néhány kortárs író is akit szeretek, Clive Barker például nagyon jó relaxálni.
Gothic.hu/Edeneye: - Foglalkozol társadalmi/politikai problémákkal a dalaidban? Mit gondolsz a világ jelenlegi válságáról? Pesszimista vagy optimista vagy a jövővel kapcsolatban?
Ashley Dayour: - Néha foglalkozom ezekkel, van egy régebbi szám, aminek Waste a címe, és ez nagyon politikus egy bizonyos módon. De soha nem írtam olyan számot, amelyben megmondanám az embereknek, hogy mit csináljanak, kire szavazzanak, vagy bármi ilyesmi. Nem vagyunk politikus zenekar. A Damned Nation című dalnak az új albumról van egyfajta politikai színezete, de ez is inkább a vallásról szól. Optimista vagy pesszimista vagyok-e a világ jövőjével kapcsolatban? Nos, mióta az USA-nak fekete elnöke lett egy kicsit optimistább vagyok, de majd az idő eldönti ez jogos-e. Nehéz helyzetben vagyunk manapság, de majdnem biztos vagyok benne, hogy valami nagy változás lesz a következő, mondjuk 20-30 évben. Hogy ezek a változások jók vagyok rosszak lesznek, ki vagyok én, hogy meg tudjam mondani? Továbbá itt van ez a sok találgatás 2012-vel kapcsolatban…vajon jó lesz majd a csillagok állása? Úgy értem, hogy a dinoszauruszok sem éltek örökké, és a világ még mindig változik, és változni is fog, velünk vagy nélkülünk….Vajon az univerzumnak szüksége van az emberi fajra? Úgy gondolom, nekünk van szükségünk az univerzumra, egészen addig, amíg nem felejtjük el, hogy van remény. Úgy vélem én és te remek pozícióban vagyunk ahhoz, hogy meglássuk mi fog történni az emberiséggel… akár szeretnénk ezt látni, akár nem.
Gothic.hu/Edeneye: - Az új albumon sumer mítoszokkal is foglalkozol. Hallottam az érdeklődésedről az ókori Mezopotámiával kapcsolatban.
Ashley Dayour: - Valóban érdekelnek ezek a mítoszok. Talán azért mert ezek az első legendák, amiket az ember valaha leírt. És minden más történet ebből a kultúrából származik, vagy kapcsolódik hozzá valahogyan. A legtöbb ősi isten a sumer kultúrára vezethető vissza. Van valami nagyon megragadó számomra ebben a civilizációban. Olvastam egyiptomi, kelta, indiai dolgokat is, de úgy érzem, a mezopotámiai mítoszokban van valami, amihez kapcsolódni tudok, bármit is jelentsen ez.
p class="q">Gothic.hu/Edeneye: - Mivel foglalkozol a magánéletedben?
Ashley Dayour: - Semmi különöset nem csinálok.:) Nem járok bulizni. Jó néha vannak kimaradásaim, de nem igazán szeretem a „na menjünk el a discoba”- jellegű dolgokat. Szeretek eltölteni egy jó estét a barátaimmal, egy finom vacsora után. És persze, jó filmeket nézek, olvasok, zenét hallgatok, írok és új dalokról/koncepciókról gondolkozom….ez az amit leginkább csinálok, és néha nagy sétákra indulok.
A jövőben szeretnék kicsit többet utazni, úgy értem a turnézás mellett. Szeretnék egyszer eljutni a Sínai hegyre, de azt kell mondanom, egy zenész nem igazán keres sokat manapság. Nem mintha panaszkodni akarnék emiatt, mivel azt tudom csinálni, amit leginkább szeretek: alkotni, zenélni, és összekapcsolni ezt a személyes érdeklődési körömmel és gondolkodásmódommal, és megvalósítani azoknak a csodálatos embereknek a segítségével, akik körülvesznek. Amíg van néhány ember, aki érdeklődik az iránt amit csinálok, miért is vágynék többre?
Gothic.hu/Edeneye: - Köszönöm az interjút!
Ashley Dayour: - Én köszönöm. Ez volt a legérdekesebb interjú a legjobb kérdésekkel, nagyon hosszú idő óta.
Köszönöm, tényleg!
(1) Az alkímiai mű (Opus Magnum) első fázisa, a „feketeség”
(2) Magyarul: Suttogás a sötétben
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
