Vélhetően a közelgő lengyelországi (10 éves jubileuma a Wrotycz Kiadónak) vagy az áprilisi The Valhalla fesztiválon való fellépés is ösztönzőleg hathatott... Az elmúlt években Peter Andersson elsősorban az újrakevert korábbi anyagok terjesztésével, rögzített koncertek formába öntésével hallatott magáról - utoljára 2012-ben a moszkvai koncert ilyen, a napokban megjelent azonban az új stúdióalbum, a "Mise en Abyme" (Szakadékba ejtve).
A modernul ható, korrodálódástól mentes benyomás, amit az albumborító sugall, némileg újítólag hat a Raison d'être eddigi "dizájnját" ismerve, Roberto Conte munkája talán egy változást sugall a "Mise en Abyme" esetében? Meghallgatva a négy tételből álló, csaknem órányi anyagot, nincs ilyesmiről szó. Hátradőlhetünk nyugodtan, ugyanabban a szürkésfekete, kaotikus élményben van részünk, mint eleddig mindannyiszor . A szerzemények nem kapcsolódnak valamely vallás, történelem vagy az erkölcs témaköréhez, "pszichológiai és terápiás ösvény ez az alvilágba". Bár ígér pislákoló fényt és reményt is az alkotó ezen az utazáson, a sötét tónusok és az ezernyi fém vasfoga ott kísért és csattog végig a nyomunkban.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
