Jérôme Reuter az elmúlt években rendre szállította a soralbumokat, fórumokat böngészve kapott is hideget-meleget, többen arra panaszkodnak, az ilyen mennyiségű kiadás már az alkotások minőségét húzta le.
Én nem állnék be azoknak a sorába, akik a luxemburgi zenészt korholnák. Ha olyan gyöngyszemek, mint a Flowers from Exile nem is születnek, Reuter úr munkái még így is bőven kiemelkedőnek mondhatóak a neofolk színtér amúgy nem túl mozgalmas színpadán.
Az elmúlt hetekben jelent meg az izgatottan várt album - az együttes pályafutását tekintve a tizenharmadik - Le Ceneri Di Heliodoro címen, amit volt alkalmam már néhányszor végighallgatni.
Az album témáját tekintve Európa sorsának szentelt, az európai identitás és a nemzetállamok kédéskörét feszegeti. A gyarmatosító európai államok öröksége, kétarcú Amerika, küzdelmes múlt-jelen; de mit hozhat a jövő?
Mint ahogy azt a téma is kívánta, a dalok francia, olasz, angol és német nyelven szólalnak meg. A zenei nyelvezet érdekesen kanyarodik vissza a martial-industrial legjobb hangulatait megidézve (Arditi, Triarii).
Remek album született, ami ugyan nem válik a legerősebb Rome koronggá, de többszöri hallgatás után megnyitva kapukat könnyen vállhat több hét zenei csemegéjévé - különösen a második felét hallgattam élvezettel. A zenekar európai turné keretén belül március közepén Bécset is érinti.
