Főoldal

R.I.P | Georg Trakl

Az enyészeté minden, a rothadásé, az elmúlásé, a pusztulásé, elégésé, kihunyásé, széttörésé, minden letűnőben és távozóban: beomlott kunyhókban fekete szárnyakon röppen föl a rothadás, a fehér tavak fölött elhúztak a vad madarak, sírjaink fölé az éj széttört homloka hajol; a szent húsa izzó roston olvad szét, a falakon kihunytak a csillagok, a szőnyegből a sírok csontjai kelnek ki, beomlott keresztek…»

2026. 11. 03. – 06:20
írta:
Timi
Tinnye | koleratemető

Tinnye határában egy különös, a település múltjának tragikus fejezetét őrző hely a régi koleratemető. Az ilyen temetők a 19. századi kolerajárványok emlékét idézik, amikor a gyorsan terjedő, pusztító fertőzés miatt az áldozatokat gyakran a lakott területektől elkülönítve temették el. A hely különlegessége, hogy nem csupán temetkezési emlék, hanem egy egykori közösségi tragédia néma tanúja is. A sírok és a temető…»

2026. 11. 01. – 08:35
írta:
Kovács Katalin
Lahmacun | MMR 04.

Ez a sor itt szétrágott ölek, és ez a sor oszló mell. Ágy bűzlik ágy mellett. A nővér óránkint cserél. Hajtsd fel nyugodtan ezt a takarót. Látod: e kupac zsír és rothadó nedv egykor nagy volt egy férfinak. S úgy is hívták, hogy mámor és haza. Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed a puha csomók rózsakoszorúját? Csak tapints rá. A hús puha s nem érez. – E nőnek szinte harminc teste vérzik. Emberben ennyi vért? Soha. – Ennek előbb…»

2026. 10. 31. – 06:55
írta:
Gelka