Az őrült meséje / The Madman’s Tale
Félve megyek
Át a köztéri parkokon
Keresve mindent, ami fontos volt
És ölelgetem a szobrokat
Szelíd érintésemmel
Senki sem érzi a jelenlétemet
Annál jobb, nem is bánom…
Dohányszagú csalódások
És erkélyek távoli tekintetekkel
Az őszi szeretők a tánctermekben
És katonai induló hangja…
Megtöltöm zsebeimet
Nedves, nedves, nedves falevelekkel…
Emlék / Souvenir
Lágyan mozgott
Amint megpróbáltam elérni
Az idő halovány árnyékát
Mélyen belevág emlékezetébe
Megpróbált ő bármit
Hogy begyógyítsa sebeit
Elmegyek innen messzire
Felkeresek városokat, melyek oly drágák nekem
Mindent magamba fogok zárni
Mindent, ami emléket hagyott bennem
Jöjj, és hagyd, hogy álomba zuhanjak
A Jelentéktelenség édes karjai között
A piruettező hálófülke / The Alcove That Piruettes
Éjjel, amint térden állsz
Csapdába estél e kelepcében
Egy végtelen dallamra pörögve
Forogva-forogva
Az ürességet méregetem
Elveszve, elveszve belül
A nyugalom oly mély
Testem alszik
Agyam sóvárogva verejtékezik
Egy hűs szellő után
Pörögve, még mindig pörögve
Úgy érzem, cserbenhagytak
Elveszve, elveszve belül
Itt, a hálófülkében
Nehéz elmondani az igazságot
Itt, ebben a táncban
Minden dolog képtelennek tűnik
Itt ebben a ketrecben, be vagyok zárva
Nehéz elmondani az igazságot
Itt, fátyol és női haj alatt
Minden képtelenségnek tűnik
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni