Jelen kiállítás egyfajta összegzés és visszatekintés. Bemutatjuk a legfontosabb alkotói korszakok jellegzetes műcsoportjait: a korai grafikákat és ceruzarajzokat, lemezborítókat és olaj-karton képeket. Azokat a festményeket, amelyeken Szurcsik jellegzetes motívumai jelennek meg, mint a csapda, a hiány, a falak, az emberi viszonyok, illetve a formázott mitológiai kompozíciók. Különös hangsúlyt kapnak az utóbbi évek alkotásai, mint a tájképek, a fekete-fehér képek, vagy a Bestiárium Humanum lapjai. A kétdimenziós munkák mellett egy válogatás is látható a művész szobraiból. Célunk megmutatni azt a sokrétű alkotói folyamatot, amely az elmúlt közel negyven évben Szurcsik József munkásságát jellemezte. Nagyon fontos meglátnunk, hogy bár a művészt az egyén viszonyrendszerei foglalkoztatják leginkább, a lépték, amiben gondolkodik egyáltalán nem egyéni: sokkal inkább egy felülemelkedett helyzetből tekint rá az egyéni lehetőségekre, hibákra, rossz döntésekre. Archetipikus, ismétlődő, már-már kozmikus léptékű ez a figyelem. A megmutatás, a figyelemfelkeltés az a gesztus, amivel segíteni akar, hogy az egyéni, önző gondolatok helyett nagyvonalúan, egymásra fókuszálva hozzuk meg döntéseinket. Ez az ő mágikus képessége. (A Műcsarnok ajánlója)
