A közvetlenül a kölni pályaudvar szomszédságában álló dóm építését 1248-ban kezdték el Gerhard von Riele építőmester tervei alapján, a helyén álló korakö-zépkori templom maradványai fölött.
Az új katedrális építésének fő célja az I. (Barbarossa) Frigyes német-római csá-szár itáliai hadjárata során megszerzett ereklyék - többek között a milánói dómból származó Háromkirályok ereklyéi (a benne lévő csontokat a napkeleti böl-csek maradványaiként tisztelik) - elhelyezése volt, ugyanis a régi templom nem bírta volna befogadni a megnövekedett zarándoktömegeket.
Az építkezés akadozva haladt: a kölni érsek elűzése után (1288) a szentélyt és a kórust csak 1322-ben szentelték föl, ekkoriban készült el a déli oldalhajó és a déli torony második emelete. A főhajó befejezése után (1508-1509) az építkezés lendülete alábbhagyott, majd az 1500-as évek első harmadában-közepén teljesen leállt.
Az építkezés folytatása-újrakezdése a német romantikusoknak, köztük Goethe-nek is köszönhető. Karl Friedrich Schinkel és Ernst Friedrich Zwirner építészek behatóan tanulmányozták az eredeti terveket, köztük az 1814-ben előkerült, Gerhard von Riele második utódjának, Arnold mesternek tervrajzát a homlokzat-ról. Megalakult a Kölni-Dómépítés Központi Egyesület, a porosz állam pedig anya-gilag támogatta a vállalkozást.
632 év után, 1880. október 15-én I. Vilmos császár jelenlétében ünnepélyes ke-retek közt avatták fel a középkori mesterek tervei alapján, de az akkori legmo-dernebb technikával befejezett katedrálist.
A II. világháború alatt sok találat (többek között 14 gyújtóbomba) érte a temp-lomot, a károkat 1956-ra állították helyre.
1996-ban az UNESCO a kulturális Világörökség részévé nyilvánította, 2004-ben pedig felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára is.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
