A VNV Nation 1995 decemberében lépett az szintérre Advance and Follow című albumával. A brit, illetve ír gyökerekkel rendelkező formáció eredeti (és máig állandó) tagjai Ronan Harris (dalszerző, vokalista) and Mark Jackson (ritmusszekció) a 2016-os „Compendium” turné alkalmából két, elektronikán közreműködő sessionzenésszel kiegészült felállásban álltak az R33 színpadára.
A VNV Nation a klasszikus EBM 90-es években lezajlott dezintegrációjának melléktermékeként született, önmagát a részben éppen Ronan Harristól származó „futurepop” terminussal azonosító elektronikus zenei hullám képviselője. A futurepop generáció megjelenésekor radikálisan megosztotta az EBM közönségét, mivel az új hangzás éppen annak meghatározó, nyers, agresszív és ritmuscentrikus jellegét vedlette le, és melodikus, populárisabb irányzatok stílusjegyeit öltötte magára. Az ellenérzések egyfajta tudati disszonancia tünetei voltak: 1995-re az EBM gyakorlatilag elhalálozott, de ez a kezdeti időszakban nem realizálódott sem a műfaj új stafétavivőiben, sem a közönségben. A Covenant, ApoptygmaBerzerk, Assemblage 23, InStrictConfidence, Icon of Coil, Rotersand – és a többiek – csoportjából a VNV Nation kiemlkedik azzal, hogy különösen gyorsan átevezett a populáris hangzás irányába – ami egyébként Ronan Harris vokális adottságaihoz is jobban illeszkedett.
A futurepop az ezredfordulós Európa hangszíne. A borongós, „strurm-und-drang”-os, érzelmes mondanivalót táncolható, de elsősorban dallamvezérelt, klasszicizáló hangzás kíséri. A dalszövegek többsége romantikus, helyenként tragikus beállítottságú szemlélő reflexiói egy ideális/idealizált, de folytonosan a szétesés peremén álló, hanyatló világban. A dallamosság azonban nem az egyediség garanaciája, a VNV Nation munkásságát felszínesen ismerő számára a formáció dalai folyamatos áramlatot alkotnak, ami nem kifejezetten unalmas, de némiképp hipnotikus hatással bír.
A „Compendium” turné a debütáló album huszadik évfordulója apropóján az együttes eddigi munkásságának összefoglalását célozta meg. Az este terjedelmes setlistje (két ráadással) közel a teljes diszkrográfiát felölelte : Legion, Standing, Darkangel (Empires 1999); Space& Time, Control, Nova (Automatic 2011); TomorrowNeverComes (Of Faith, Power and Glory 2009), Illusion, Farthest Star,Testament (Judgement 2007), Epicentre,Beloved (Futureperfect 2002), Homeward, Chrome, Perpetual (Matter + Form 2005), Honour, Solitary (PraisetheFallen 1998), Gratitude, Resolution (Automatic 2011); OffScreen, Everything(Transnational 2013).
Az estét a sorok írója által régen látott FirstAid 4 Souls nyitotta, profi, erőteljes produkcióval, kiváló vizuáltechnikával, sajnos viszonylag gyér közönség előtt. Csak a VNV Nation szettjére telt meg nagyjából az R33 színpada előtti tér, bár a vártnál talán kevesebben jöttek el.
A VNV Nation nevébe rejtett „VictorynotVengeance” jelmondat az erőszakmentesség, elfogadás és konstruktív társadalomkritika üzeneteit sugallja. Ezen szempontból az estét érdekes kettősség jellemezte. A hangulat végig remek volt, a közönség energizált, de moshpit-hangulatról korántsem lehetett beszélni. Ronan Harris két évtizedet meghazudtoló energiától duzzadó jelenlét volt a színpadon. Körülbelül a harmadik szám táján úgy látta, hogy a közönség soraiban valaki kezet emelt egy lányra: az illető a koncert végéig hallgatta Harris véka alá nem rejtett véleményét a jelleméről. (Nem láttam, hogy csakugyan tettlegességre került volna sor, de elképzelhető, hogy Harris csak félreértette az aktuális szituációt, tekintettel a látási viszonyokra.)
A látási viszonyok kapcsán meg kell említenem az este egyetlen valódi negatívumát. Az elektronikus zene napjainkban elválaszthatatlanul összefonódott a megfelelő látványvilággal, a vizuáltechnika az élő fellépések integráns része. A VNV Nation háttérvetítés helyett komplex világítástechnika alkalmazása mellett döntött, mely alapvetően nem volt rossz ötlet, és bizonyos pontokon egészen jól mutatott, de az este túlnyomó részében a fénycsóvákat elnyelte az R33 tere, illetve a mennyezeti ernyők, a kísérő világítás teljes hiánya miatt emellett időnként hosszabb időre teljes sötétségbe borult a színpad.
Lehetséges azonban, hogy a részleges sötétség jó is tett az estének, a VNV Nation energizált, pörgő tempója és a közönség lelkessége mellett is némi nosztalgikus melankólia hatotta át az R33 tágas belterét: a sötétben összeboruló párok keringőztek, mellettem egy könnyes tekintetű idős bácsi ringatta magát meghatottan.
Különös este volt, egyenesen Európa végnapjaiból. (Budapest, R33 2016.04.16)
Major Brigi fotói
