A város jelképének is számító monumentális emlékmű 1898-1913 között épült az 1813 október 16-18.-ig tartó három napos ütközet emlékére melyben legyőzték Napóleont. Már ekkor fölmerült, hogy emlékművet állítsanak a győztes hadseregek tiszteletére. De csak jóval később Moritz Arnold, és más hazafiak tettek megfelelőnek látszó javaslatot. 1898-ban kezdték építeni a charlottenburgi Bruno Schmitz tervei alapján, a lipcsei Clemens Thieme vezetése alatt. Melynek eredményeképpen a 91 m magas piramis alakú építményt 1913 október 13-án, a csata 100. évfordulóján ünnepélyes keretek között fölavatták.
A műemléket ottjártunkkor renoválták. Az épület lábánál tűnnek szembe roppant méretei. Ahogy belépünk a kör alakú csarnokba, ez a hatás fokozódik. Az erő, magabiztosság sugárzik a falakból. A csarnok közepén koszorú, melyre kb. 3 méter magas kőharcosok tekintenek, őrizve a holtak emlékét. Az emeleten szinte eltörpül az ember, látva a szobrokat. Itt kiállítás is helyet kapott, valamint videóvetítés is van. Érdemes föltekinteni a kupolába, melynek falán lovas domborművek vannak. Az alsó szintről csigalépcső vezet a 91 m magasan lévő kilátóba, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Az 5 euro-ba kerülő jeggyel mehetünk be a múzeumba is, ami az épülettől jobbra lévő, ahhoz tartozó épületben kapott helyet. Fegyvereket, ruhákat valamint festményeket állítottak ki és egy maketten mutatják be a csatát.
A csata:
Ha Napóleonnak volt sebezhető pontja, akkor az a tengeren kereshető. Hiszen szárazföldön óriási seregeknek parancsolt, melyeknek soraiban több nemzet katonái harcoltak. Nagy veszélyt számára Anglia jelentett. Miután sikertelenül próbálkozott partraszállással, más eszközzel próbálta a szigetországot lehetetlen helyzetbe hozni. Angliának kiterjedt kereskedelmi hálózata volt szerte Európában. 1807-ben meghirdette a kontinentális zárlatot, azaz minden gazdasági kapcsolat megszüntetését Angliával. A szigetországnak olyan kiterjedt birodalma volt, hogy kisebb fennakadásokon kívül semmi gondot nem jelentett ez neki. Nem úgy Európának, mert megfosztotta a távolsági kereskedelemtől. Súlyossá vált a nyersanyaghiány, ami válsággal fenyegette mind a francia, mind az orosz gazdaságot. 1809-ben az osztrákok angol pénzen támadást indítottak a franciák ellen, de ez a Wagremi vereség után kudarcba fulladt. 1810-ben Oroszország megtörte a zárlatot, melynek eredménye Napóleon 1812-es hadjárata lett, Oroszország ellen. A Borogyinói csatavesztés, és az azt követő visszavonulás hírére a poroszok és az osztrákokon kívül a Napóleon elleni népeket mozgósították számbeli fölényükkel leverték a javarészt fiatalabb generációból kikerülő francia sereget. Ez történt 1813-ban Lipcsénél a Népek Csatájában.
(A Panoráma útikönyvek-NDK, és az Európa története c. könyv nyomán.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
