The Sisters of Mercy

Ha a térképen Leeds-et keressük, akkor kicsit északkeletre nézzük azt Manchester fölött. Nos, ha a helyszín után az időpontot is pontosítanám (1981), lelki szemeim előtt nem a The Sisters of Mercy megalakulása, inkább csattogós falepke kergetése jutna eszembe egy hajdanvolt belvárosi homokozóból. Gyermekkori emlékeimhez képest nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy ekkor találkozott Gary Marx, Andrew Eldritch, gitárjuk, és egy három wattos erősítő. Céljuk, hogy a rádióban hallják magukat. Így kerül forgalomba ezres példányszámban a "THE DAMAGE DONE / WATCH / HOME OF THE HIT-MAN" single, mely szerintük "beszerezhetetlen, sőt megfizethetetlen " - mert több száz fontot ér.

Mivel Eldritch nem érzi jól magát a dobok mögött - jobb híján -, az együttes vezető énekese lesz. Pár hónap teltével a megüresedett posztot Craig Adams és Doktor Avalanche (a másokkal ellentétben soha hűtlenné nem váló dobgép) váltja fel. 1981 február 16-án adják első koncertjüket az akkori "nagyok" /Suicide, Stooges, Chrome/ koncertjei között. Az írásos emlékek "féktelen visszacsatolást", "maximális visszhangosítást", majd a végén egy "pusztító erejű üvöltést" emlegetnek, mely talán a SISTER RAY lehetett. Az év vége felé lép be Ben Gunn, mint másodgitáros, s '82 elején jelenik meg a " ELECTRIC / ADRENOCHROME". A listákon a Mercy felfelé kúszik, és "Mr Eldritch" rengeteg ajánlatot kap (pl. a Generation X-ből), máshol is elkelne egy ilyen bariton. Hála neki visszautasítja, s egy BBC riport - az alapkívánság teljesült -, majd egy Psichedelic Furs-al való közös turné után születik meg a hipnotikus és ellenállhatatlan "ALICE / FLOORSHOW". Az Irgalmas Nővérek megkezdik uralkodásukat az independent listákon. A következő esztendő teltházas vidéki turnékkal kezdődik. Az igényelt hosszúságú koncertek olyan merész feldolgozásokat ihlettek, mint pl. a Hot Chocolate-tól vett fojtogató EMMA. A siker tőkévé kovácsolása helyett azonban EP-k és single-k megjelenése jellemző 1985-ig. Ám bőven van miről beszélni addig is. A 12 inch-es "ALICE / FLOOR SHOW / PHANTOM / 1969" és a "THE REPTILE HOUSE" EP-ket európai és amerikai turné követi, ezek Ben Gunn utolsó fellépései. Még az ősz folyamán készül el a 3 számos "TEMPLE OF LOVE / HEARTLAND / GIMMIE SHELTER" single. A Szeretet Temploma Eldritch szerint "minden tekintetben egy szörnyeteg" a dal. Bár a hatalmas népszerűséget nemcsak ezzel éri el, hazánkban akárhol próbálnál(-tál) az elmúlt években egy DJ-től "dark zenét" kérni, tíz esetből 9 és félben ezt hallhattad. Emiatt nem favoritom a későbbi Ofra Háza-s verzió sem, ellentétben a single-n szereplő feldolgozással; "Ez csak egy búcsúcsók".

1984-ben debütál 12 húros gitárjával Wayne Hussey a Sisters'-ben, hamarosan a csapat második frontemberévé válva. Ez már akkor előre vetíti a két dudás esetének árnyékát. Nyáron adják ki a " AND SOUL / TRAIN / ELECTRIC / AFTERHOURS" számokat, immár a WEA lemezcég égisze alatt. Jellemezve: "a mennyország egy víziója, ahol mindenki fel van gyorsulva". Ám a siker, mely ekkor már nyilvánvaló, Andrew-ra az inspiráció helyett nyomasztólag hat. Még két turné: Black October; Tune In, Turn On, Burn Out. A kimerültség olyan számokban ölt testet a már halaszthatatlannak tűnő LP helyett, mint a "WALK AWAY / POISON DOOR / ON THE WIRE" Úgy '85 derekán Gary Marx pont akkor jelenti be az együttesből való távozását, amikor az első nagylemez a "FIRST AND LAST AND ALWAYS" megjelenik. Késve és sebzetten, de a klasszikus dalok kollekciójaként. A júliusi Royal Albert Hall-i koncerten ünnepelheti meg fennállásának első csúcspontját az együttes, ám mint később kiderül, hosszú évekig élőben nem adnak koncertet. Némi kárpótlás az ekkor rögzített Sisters videofilm, a WAKE. 1986 a változások éve, Wayne Hussey kilép az együttesből, magával víve Craig Adams-t. A turné, és az anyagiakból eredő nézeteltérések érlelték meg az elhatározást, no meg az igény egy saját zenekar alapításához. A szétválás viszonylag békés volt, ám amikor Hussey-ék demokazettája megjelent a "Sisters" név különféle változatai alatt, legendás ellenségeskedés vette kezdetét. Az ekkor egyedül lévő Eldritch nehéz helyzetbe került. A "GIVING GROUND" azonban bombaként robbant a Merciful Release-től, és a független listák élére kerül. Így egyetlen SISTERHOOD nevű együttes marad eredményes. Az album címe pedig "GIFT" (Ajándék), annak a később THE MISSION-t megalapító Hussey-nek, aki elől 25000 fontot happolt el. /Az albumon visszatérő motívum a Two - Five - Zero - Zero - Zero/

Az "Irgalmasok" feje ezután Németországba teszi át a székhelyét, mire az angol sajtó sértődötten szinte halottnak nyilvánítja. Ez azonban megadta azt az alkotói szabadságot, amelyre mindig is szüksége lett volna. A hírzárlat egy folyton színesedő legenda kialakulásához is vezetett, megteremtve egy misztikusabb képet. Ebbe a miliőbe születik a "THIS CORROSION / TORCH / COLOURS" single, mely Amerikában rögtön az első számú felvétel lesz. Bejelentkezik Patricia Morrison is, majd novemberben megjelenik a FLOODLAND, melyen az első album gitárjátéka finoman ötvöződik a szintetizátorok hátterével a "GIFT" kísérletezései által inspirálva. Az ősi jordániai Petra városában veszik fel a "DOMINION" videoklipjét '88 elején, mely már a harmadik listás dal az albumról, köztük az örök "LUCRETIA MY REFLECTION"-el:"Két világ és közte forró fém"… 1989-ben jelenik meg egy compilation video SHOT címen, rajta a lírai 1959-al, melynek Eldritch a rendezője és producere is. Több mint egy év telik el ezután, új tagokkal bővül a duó, s az alkotómunkában már kevesebb részt vállaló Patricia-t Tony James váltja fel, Andrewnek pedig Andreas Bruhn az új szerzőtársa. Igy jelenik meg a '90-es album, a "VISION THING". Magabiztos arrogancia, teljes érzéketlenség. A gitárok durvábbak, a szintetizátorok dísztelenebbek, de Eldritch baritonja e vihar közepette is tiszta: "egy intellektuális bűvészmutatványa a gyönyörű kegyetlenségnek." Az albummal világ körüli turnéra indulnak, meglepő koncerteket adva Írországban, majd Brazília és Észak-Amerika után visszarepülve szerte egész Európában. Így jutottak el 1991. Május 2-án Lengyelország után Budapestre, a Petőfi Csarnokba. Nehéz felidéznem a koncert emlékét, de egy biztos: így 8 év távlatából nem az "életem koncertje" volt. Andrew-et nem igazán inspirálhatta az a mintegy 6-7000 rajongó, így a zenén, rengeteg füstön kívül nem sok "plusz" jött le a színpadról. Furcsa, de "utánunk" a Public Enemy-vel próbálnak több közös turnét rendezni, amik a szervezők aggályai miatt meghiúsulnak.

A THE SISTERS OF MERCY bibliográfiájában az 1992-es év az, amikortól valós alkotómunkáról nem beszélhetünk már. Megjelenik a korai anyagok válogatását tartalmazó "SOME GIRLS WANDER BY MISTAKE", mely alkalmas arra ,hogy az újabb rajongók gyorsan átfogó képet alkothassanak a Mercy munkásságáról. A Depeche Mode-val közös nyári fellépéseket követte az 1993-as Greatest Hits album az "A SLIGHT CASE OF OVERBOMBING". Hogy miért az egyetlen új nóta 1997-ig az ekkor megjelent "UNDER THE GUN" arra nehéz megtalálni a választ. Mert három éven keresztül húzódik a WEA lemezkiadóval a vita, majd az ezt követő szakítás? Vagy az amúgy nagy lábon élő Eldritch egyszerűbbnek találta az amúgy kevés munkával jól jövedelmező válogatások kiadását? Talán az inspirációk hiányoztak egy évtized alkotó munkája után? Ha ezekkel a "költői kérdésekkel" záródna eme írás, talán el sem készült volna. De az 1997-es év meglepetésekkel szolgált egy SSV projekt néven napvilágot látott anyaggal. A "Nővéreket" újraszervezte Eldritch, így Adam Pearson, Chris Sheelnan (gitárok), Ravey Davey (Avalanche segédje) reményeket kelthet egy teljesen új munka elkészülésére. Bár a fent említett projekt kiadói nyomás hatására készült, s Andrew szerint is hallgathatatlan. A '98-as év eleji turnén "Event Horizon", és a nyári "Summer" koncertsorozaton teljesen új számok is hallhatóak voltak. A különböző TV interjúk és nyilatkozatok szerint a THE SISTERS OF MERCY él és dolgozik, csak hiányában van egy tisztességes lemezkiadónak. Ennek tükrében könnyen elképzelhető, hogy ismét a régen bevált néhány számos single-k kiadása várható az 1998-as év végén.