Hildesheim volt reptere az elmúlt hétvégén ismét fekete színben tündökölt. Az ebben az évben is teltházas M'era Luna fesztivál idén is magához csalogatta a gótokat, 25.000-30.000 fekete rajongó akart a pokolban táncolni, most az időjárás is mellettük állt, mindkét nap szikrázó napsütés, nyoma sem volt a még 1-2 nappal azelőtt tomboló viharnak. A gothic zenészek mellett a metált és az elektronikus dallamokat játszó együttesek is szórakoztatták a nagyérdeműt.
Szombaton már kora délután tele volt a Hangar, mivel az egyik legkedveltebb német electrobanda, a Chrom perdítette táncra a közönséget. Afféle lemezbemutató koncertet adtak, a júniusban megjelent korongról elég sok új számot előadtak, amiket a rajongók lelkesen fogadtak. Utánuk a szintén új albummal rendelkező Noisuf-X (X-Fusion-os Jan Loamfield mellékprojektje) megmutatta, ki a főnök a tánctéren. Aki itt nem táncolt, azon már nem lehet segíteni. Ez volt az optimális zene a harsch-electro rajongóknak.
A Diorama hozta a tőle megszokott formát és azokat az elvárt dalokat, amik egyedülálló keveréke a dark-electro-nak, indie-nek és a progresszív zenének. Utolsónak a szeptemberben megjelenő új albumról játszottak egy számot, ami a lassú kezdés ellenére igencsak bepörög, nagyot is táncoltunk rá.
Dallamos, melankolikus szinti himnuszok és magával ragadó balladák váltakoztak a szabadtéri Diary of Dreams koncerten. Most kifejezetten a tempósabb dalokra mentek rá, depresszióba esni ezúttal nem lehetett. Nekik is szintén szeptemberben jön majd ki az új lemez, kíváncsian várom.
Őket követte a finn csellómetál Apocalyptica. A négytagú csapat magával hozta az aktuális lemezen énekesként közreműködött Franky Perezt is, bár úgy láttam, a közönség jobban élvezte azokat a számokat, amikben nem volt ének. Valahogy én is így voltam vele, illetve én még hiányoltam a nagyon régi slágereket is, eléggé az újakra mentek rá.
Idén a Hangarba tették a Die Krupps-t, hamar meg is telt, sokan kint rekedtek és csak a kivetítőn keresztül láthatták kedvencüket. Régi és új dalok magukkal ragadták a rajongókat, nem számított melyiket játsszák, a kemény mag a végsőkig kitartott a kevés levegő ellenére is. Különösen a régi dalok arattak nagy sikert, persze a közönség rázta az újabbakra is, az EBM rajongók elégedetten pihegtek a koncert végén.
A nagyszínpadon a már 25 éve létező Lacrimosa lépett fel, miután a Fields of the Nephilim ismeretlen okok miatt lemondta a koncertet. Tilo Wolff rendkívül örült a meghívásnak, elmondta 10 éve játszottak utoljára a M'era Luna-n, látszott rajtuk, még annyi év után is nagy kedvvel lépnek a színpadra. Az aktuális dalok mellett a 90-es évek klasszikus slágerei is felcsendültek, amikkel több, mint elégedett lehetett a közönség és ahogy láttam az is volt.
A brit-ír electro-duót élőben látni mindig őrület. A zene, a színpadi előadás , a fény show már az első pillanattól kezdve elvarázsolja a közönséget. A fáradhatatlan Ronant az teszi boldoggá, ha látja a mosolygós arcokat, hallja, hogy vele együtt énekel a tömeg és táncolnak nemcsak az első sorokban, hanem az utolsókban is. Bár a dalszövegek komolyabb témákat boncolgatnak, mindezt a VNV Nation táncolható dallamokba csomagolja.
A kisszínpad fő zenekara a németek által is oly kedvelt Hocico volt. Az intró közben vetített videoklippnél úgy tűnt, mintha Erk még a backstageből énekelne, az arcára festett fordított keresztekkel. Eddig még nem láttam olyan koncertet tőlük, ahol egyszerre 2 dobos lett volna, érdekes volt hangzásilag. Szinte az összes számnál erőszakról szóló háttérvideó ment. A legveszélyesebb fegyver Mexikóból: Erk megvadul, Racso higgadtan nyomkodja a szinti gombjait. Főleg az új album dalait népszerűsítették (legnagyobb bánatomra a kedvencem, The shape of things to come nem volt), a közönség tombolt, Erik Garcia és Oscar Mayorga fantasztikus színpadi showt nyomott. Sajnos a koncert végén azonnal jelentkező "Ráadást" kiabálása megválaszolatlan maradt, nem jöttek vissza.
Az estét a Sisters of Mercy zárta a nagyszínpadon. A füstgép használatát túlzásba vitték, annyi füstöt eresztettek a zenekarra, hogy alig lehetett látni őket és sajnos hallani sem igazán, nagyon torzul szólt mindenki, valahogy az ének sem volt az igazi. A csalódás érezhető volt a közönség részéről, nem is tapsolták vissza őket, hamar szétszéledt a tömeg, ki a sátorhely felé, ki az afterpartira igyekezett.
Vasárnap rögtön erősen kezdett a Hangar, délben a Rabia Sorda lépett fel. A Hocico-s Erk nagyon kitett magáért, megvolt a szokásos vadulás, ugrált, ide-oda szaladgált a színpadon. Csak a régi bulizós számokat játszották, végig pörgős volt a koncert. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a tavalyi Amphin.
A cyber közönség nagy kedvence, a Centhron évek óta ugyanazzal az extra zúzós intróval kezdi a koncertet. Az énekes a szokásos kontaktlencsében és izompólóban lépett fel, amit aztán le is vett, hogy megmutassa kidolgozott felsőtestét. Az egész koncert a szex köré épült, a számok témája a hancúrozás, a lakkruhás szintis csaj is simán fogdosta magát.
Eközben a nagyszínpadon dupla dobbal felszerelkezve és egy igazán metálosra sikeredett setlistával lépett fel a Combichrist. Akárcsak tavaly az Amphin, idén is csak 1-2 régi számot játszottak, így a fajtiszta electro rajongóknak kicsit csalódás lehetett a koncert. Az együttes a fb oldalukon azon kesergett, hogy 40 perc játékidőt kaptak, azt is kora délutáni időben és sajnos nem ők a főzenekar, mint 2 évvel ezelőtt. Időnként Andy ördögien nézett és gonoszan mosolygott a közönségre, közben nem egyszer felborította a dobokat, szegény crew-oknak nem kevés munkát adva ezzel.
Az utánuk játszó zenekar stílusában igen erős kontraszt mutatkozott, ha az eddigi fellépőket vesszük figyelembe. A zenekar névadója a mitológiai félig ember/félig kecske Faun pagan-folkot játszott, azonban hamar megszerette a közönség, sokan ropták is rá a táncot igazi pogányként. Különösen a dob és fuvola volt tökéletesen hallható. A régi hangszereket ötvözték a modern szinti- és dob alapokkal, igazi szellemi felüdülés volt.
A Hangarban a Beborn Beton húzta a szintipop talpalávalót, sorra jöttek a slágerek és az új albumról is hallhattunk egy számot. Az énekes igazi mókamester, nevetve ugrabugrált, vicceskedett, folyamatos kommunikációban volt a rajongókkal. Egy nagyon hangulatos és magával ragadó koncert volt.
A már bemelegített közönséget a svéd SPOCK rugóztatta tovább. Talán jobb lett volna, ha picit kevesebbet beszéltek volna és többet énekelnek, bár tény, hogy nagyon szórakoztatóak voltak a bejelentések, de a Star Trek kedvelői biztosan jobban örültek volna, ha 2 dallal még többet adtak volna elő. Mint mindig, a hiperaktív énekes most is sört locsolt a hatalmas pisztolyával a közönség közé és nyomta a minimalista sci-fi szöveget.
A perzselő hőség sem riasztotta el az Eisbrecher rajongókat. Amint a nagyszínpadra lépett a frontember, együtt mozgott a tömeg és már meg is feledkeztek az időjárásról. Alex egy rövid időre félbeszakította a koncertet, kérte az embereket, tegyék el a telefonokat, nincs annál rosszabb, mikor az előtted álló nagyméretű okostelefonjától semmit sem lehet látni. Pár másodpercig azért pózoltak, hogy a rajongók kiélhessék paparazzi énüket. Igen erős, de humorral teli interaktív előadásnak lehettünk fül és szemtanúi.
A kisszínpadra odavarázsolta a poklot a Suicide Commando. A belga electro-industrial együttesre rengetegen voltak kíváncsiak, tele volt a Hangar, még a hangmérnök keverőpultjánál is lógtak az emberek. Az énekes csuklyaszerű jelmezben jelent meg az első számnál, aztán persze ledobta magáról, zúzott rendesen. Végig pörgős számokat adtak, szerencsére rengeteg régi slágert játszottak.
Utánuk az IAMX zárta az estét. Sajnos elég bealvós setlistát hoztak ezúttal magukkal, még az egyébként gyors dalok is nagyon le voltak lassítva, sokan átmentek a nagyszínpadra, ahol a headliner a holland Within Temptation volt. Amint megjelent Sharon és az éjszakába kiáltotta "Helló, M'era Luna!", máris elvarázsolta a közönséget. A hangulat a tetőfokára hágott, amint Tarja is a színpadra lépett és közösen énekeltek el egy számot. Szenzációs este volt, szerpentinesővel a végén, sikeres befejezése a 2016-os fesztiválnak.
A M'era Luna sokkal többet kínált, mint egy sima zenei fesztivál, egy hatalmas jelmezbál: viktoriánus ruhaköltemények, futurisztikus lakköltözékek, steampunk cosplayerek. Mindkét nap meghitt hangulatú gótikus divatbemutatón ismerhettük meg a legújabb divattrendet: egy fantasztikus utazás a gyönyörű ruhák, szexi fehérneműk, fűzők, lakk és bőr anyagok, illetve katonai felszerelések közt. Az úgynevezett "gótikus divat városban" kereskedők kínálták portékáikat: ékszereket és dísztárgyakat, ruhákat és kiegészítőket, mint például öveket, táskákat, kalapokat vagy éppen színes kontaktlencséket, de nagy siker a vámpír fog is. Újdonság volt idén a faoszlopokból készült MERA LUNA felirat, mindenki rajta csüngött, fotózkodott mellette és nagy látványosság volt a tó közepén elhelyezett halál is. A Hangar-ban a színpad 2 oldalára több színben világító steampunk díszletet építettek fel, ventilátorral a tetején.
Összességében egy sikeres fesztivált zártak a szervezők. Pár név már felkerült a következő évi felhozatal közé, találkozzunk jövőre is Hildesheim-ban.
