A Variola zenekar 1988-ban alakult, Variola Vera (Fekete himlő-lat.) néven, majd pár tagcserét követően működött 1995-ig. Két évvel később a mai felállásban összehoztak egy koncertet, majd 2005-ben állt ismét össze az addig is sok ismert zenekarban megfordult ’97-es legénység Variola néven.
A zenéjüket dark’n’roll-ként tudnám hirtelen leírni, mert a ’90-es évek eleji koszos rock’n’roll hangzás ötvöződik benne sötét, dark hangulattal, és csipetnyi nihilizmussal. Úgy hiszem, aki meghallgatja ezt a korongot, az nem fog sem a zenében, sem a hangzásban csalódni…
Az első dal a „Hangodat nem hallom”, ami egy hegedűtémával kezd, majd elindul a hallgató alatt az út. Gajda „Finca” Ferenc (dob) atomóramű pontosságú játéka ebben a számban is ugyanúgy a helyén van, ahogy a soron következőkben, ami fontos egy zenekar dinamikus megszólalásához. A riffek olyan sodró lendülettel ragadják el az embert egyszerű, lecsupaszított hangzásukkal, hogy valóban feltör a ’90-es évek elejének érzése. Felkapnak és magával ragadnak a hangok és a szöveg világa…nem is vagy már itt. A következő nóta a „Forró hullám”, ami lazán felkerülhetett volna már anno is egy The Cult lemezre, Varga „Taki” Zoltán (ének/gitár) hangja különleges és olyan pluszt ad hozzá a zenéhez, ami megbolondítja a már így is felpörgött hallgatót. Koszos, de halálpontos, laza szerkezetű témák váltakoznak, nincs itt sem túlbonyolítva semmi, de ettől süt. A „Túlsó part” egy remek hangulatú, feszes tempójú szám, itt is bizonyítja Dula „Sanci” Sándor (gitár), hogy mennyire benne élnek azok a hangok, szólók, amik eljutnak a gitárján keresztül a hallgatóhoz. A témáknak köszönhetően ez a dal is egy egyszerű semmibe zuhanás, remekül összerakott, egymásba fonódó harmóniákon. A „Felejtsd el a múltat” elég sötét hangulatú ahhoz, hogy az ember a súlyos, nehéz témáktól padlóra kerüljön. A szöveg remekül fekszik a jól felépített, szaggatós riffekkel megáldott zenére, sőt néhol finomabb stoner/doom hangulatot hordoznak a témák. Az „Ez van” az az Ez van. A srácok tényleg az arcodba nyomják a témákat, a nyers valóságot, azt, ami annyira fáj mindenkinek. Nincs kegyelem, elkapnak a gitárhúrok, rádtekerednek, a dob meg egyenesen a gyomrodban lüktet…felejtsd el a pusztaságot, ez még annál is rosszabb, mint mikor egyedül vagy. A „Legjobb mozi” sem könnyedebb, mint az előző szám, itt jobban előtérbe kerülnek a darkosabb témák. Sanci dallamai alig észrevehetően lüktetnek a háttérben, Taki hangja pesszimista felkiáltójelként telepszik az égboltra, Finca dobtémája a monotónia határát súrolja, Hímer”Fraser” István (basszusgitár) pedig itt sem csak egyszerűen az alapokat hozza,, hanem rendesen megadja a hangulatot a magunkba merüléshez… A „Meghalt a remény” egy pörgősebb nóta ismét, megmozdul rá az ember, a gitár könnyed témái hirtelen fordulnak át a feszességbe, a kissé megtört, komplexebb variációk felé. A „Gyűrött kis kép” egymásnak feszülő harmóniái a The Mission-re emlékeztetnek hangulatilag - kellemes -, felébreszt egy mély álomból egy nyári délutánon a félhomályos szobában, ahol csak a hangok fonják át a levegőt. Az „Elég volt”-ban a gitárriffek zakatolnak, azután megszaggatnak, majd felrobbannak valahol benned és egyetlen kiáltásként az összes hang kitör… veled együtt szól mindegyik, mind, amit magadban hordozol. A „Vesztes” egyszerűen az egyik legjobb szám a korongon, van itt minden: erőteljes, jól megírt gitárszóló, átforduló riffek, megmozduló hangulatok a dob és a basszus révén, ködben elúszó finom, és rádtörő feszes, szaggatós téma, indiai motívum a végén…igen, ezt lehet nevezni zenének. A CD-n a bonus track egy Depeche Mode feldolgozás, a „Never Let Me Down Again”, és ez az egyetlen, ami engem zavar kissé, úgy érzem, ennek a számnak nem használták ki a változó hangulatait száz százalékosan, mert sokkal finomabbá tudnák ők varázsolni a finomabb témákat, és feszesebbé a feszeseket, mint ahogy tették. A borítót Zero & Noir követték el, igényes kivitelezésű is lett. Mindenféleképp dicsérendő a teljesen korrekt zenei megszólalás (sajnos sok zenekar jobban szól ma kis hazánkban koncerten mint lemezen, a Variola ez alól kivétel), a keverési arányok rendben vannak. Íme egy példa, hogy hogyan kell ma egy igényes lemezt kiadni. Aki szereti a ’90-es évek elején működő zenekarokat (pl. F.O.System, Mask, Sex Action, stb), azoknak kötelező ez a korong. Mással nem is tudom ezt az ismertetőt zárni, minthogy szerezzétek be, és hallgassátok mindenhol!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
