Militia Christi

„Mea Culpa, Mea Culpa”- hangzik el a kántálás az olasz Militia Christi énekese szájából. Lelki szemeink előtt feltűnik a bűzös, sötét, pókhálóval beszőtt, dohos katakombák szertartásainak hangulata. Legjobb esetben is ez az érzés sápadt gyertyafényekkel gyéren megvilágított román stílusú templom miséjére emlékeztet, melynek poros, lőrésszerű ablakain csak nagy nehézségek árán hatol be a napfény. „Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja”! Valós-e az áhítat a zenekar esetében, vagy csupán gúnyt űznek Jézus Krisztus egyházából? Ki tudja, de itt nem egyházi muzsikáról van szó. Nem kevés okkult szorult a verssorok, és imák közé, melynek miértjét-mélységét csak maga a négytagú formáció ismeri. Latinul, és olaszul hangzanak el a dalok, emiatt leginkább egy ördögűzés rituáléjára emlékeztetnek bizonyos kompozíciók. Maga a muzsika, amit a talján négyes alkot, csaknem bonyolultabb, mint a középkori alkimisták pergamen tekercseire felrótt ábrák. A legkülönfélébb stílusok húzódnak meg művészetük alatt, ennek alapja a gothic rock, ambient, rituális, és dark-wave betétek, ezt megbolondítják az esetenként feltűnő electronikus alapok. Persze a zene krémjét többféle énekstílusban előadott énekek, kántálások, (a gonosz károgástól az átszellemült énekhangig), fohászok és imák teszik ki, melyet végigkísérnek a templomi orgona egyszerre fájdalmas, és sötét, vezeklésre hívó dallamai.

És nem csak a zene, a körítés is bizarr! Hiszen első, bemutatkozó lemezük, - mely az „Ordo Militia Templi” nevet kapta - olyan információszegény booklettel lett ellátva, hogy a tagok nevétől az elérhetőségig mindent oly sűrű köd takar, melyet a jó öreg Albion földje sem termelt ki soha! Egyedüli információ, a kiadó (Decadance Records) neve, és webcíme. A borítón látható festmény bibliai eseményre utal, mely épp azt a pillanatot hivatott megörökíteni, amikor a keresztre feszítéskor Jézus bal tenyerébe verik bele a szöget. A belső borítóban Hermes Trismegistus idézet található, úgy érzem valóban több információra volna szükség a dolgok kibogozására! Későbbi kutakodásom felderítette, hogy az album 2003-ból származik. Itt-ott némi metálos téma is felüti a fejét, de csupán minimális a pillanat hevében, hisz figyelmünk az egyre kiteljesedő dark wave szárnyalásra összpontosít. Amen, amen, amen!
A vezeklés rá egy évre folytatódott, a „Non Timor Domini Non Timor Malus” lemezzel, mely a szintén olasz Cursed Land Recordsnál jelent meg. Némi információtöbblettel már rendelkezik eme kiadvány, de még ez is átlagon aluli egy fanatikus számára. Ha a banda tagjainak hangszerhasználatáról semmit, legalább felvett neveiket megtudhatjuk: Il Messia, Il Predicatore, La Santa Peccatrice, San Giuda L’Apostata. És a három férfiú, és egy hölgy mind egyházi ruhában pózol a képeken, felfegyverkezve rózsafűzérrel. In Nomine Patri, et Fili, et Spiritus Sancti! Az okkultat itt Salamon Kulcsai-című grimore-ból kiragadott pecsétek képviselik. Kántálás, és felbukkannak az electro ütemek, alapok, melyek középkori egyházi muzsikát idéznek modern köntösben, suttogó, fohászkodó, esdeklő férfi és női énekkel, szavalással.
Némi cold-wave hatással is kiegészülnek a lemez dalai, és semmivel sem örömtelibb muzsikát szültek erre a korongra, mint azt a bemutatkozó cd-n tették, itt mégis eltérőnek érzem a megvalósítást, még ha a stílusok tárháza meg is maradt a már beváltnál. Jobban elkülöníthetőek a gothic rock, dark wave, és electronikus részletek, nem nehezedik oly mértékben rá templomi orgona, és végtelennek tűnő kántálás! Ez a lemezük, -még ha nem is oly fájdalommal teli, mint elődje- jobban képes velünk elhitetni, hogy egy keresztény zenekar akar teret hódítani a sötétebb stílusban, persze tudjuk, ez távol áll az igazságtól! A lazább, szellősebb kompozícióknak hála, könnyebben emészthető dalokkal nézünk farkasszemet. Azért, mielőtt valaki rosszra gondolna, ez is távol áll a populáris zenéktől!
A zenekar jelenleg is aktív, bár 2004 óta nem adtak ki nagylemezt. Kiadójuk ugyan megjelentetett egy dupla split CD-t, a honfitárs Limbo-val karöltve 2006-ban, „Esoteric Body Music” néven. Ez a 300 példányban készült kiadvány, a Militia Christi részéről csupán a második nagylemezt tartalmazta extrák nélkül. Persze aki ismeri kicsit is a banda muzsikáját, az a haját tépi, hogy semmit sem tud meg róluk, hiszen sem az Interneten, sem pedig újságokban nem találkozhatunk gyakorta a formáció nevével.
Nemrégiben elkészült a banda Myspace-s oldala, és bár ez sincs tömve információkkal, legalább pár dalba belehallgatást enged. Remélhetőleg nem sokára kapunk valami újat ettől a nem mindennapi zenekartól, hisz ilyen egyéni muzsikákra van talán manapság a legnagyobb szükség! Halleluja!