A washingtoni Zabus alig három hónap alatt jelentette meg második albumát, a 2024 januárjában megjelent Topography of Iconoclasm című debütáló album után. Az új albumon, a The Future of Death-en a dobok és az elektronikus ütőhangszerek is helyet kaptak, valamint a konvencionálisabb dalszerkezetekre és dallamokra helyezik a hangsúlyt, melyekre a korai '80-as évek brit post-punk és proto-goth hatott. A zenekar középpontjában azonban továbbra is a szonikus kísérletezés áll.
"A halál valódi megismerése azt jelenti, hogy egy magasabb rezgésű szellemekkel összhangban létezünk, és elfogadjuk az örökös szenvedést, mint a pszichikai intelligencia potenciális kapuját. A jövőnk az álmainkban bontakozik ki, a nyitottságunk és sebezhetőségünk által leleplezve."
A The Future of Death-ben Jeremy Moore (ének, gitár, 4 húros basszusgitár, szintetizátor) mellett a Saccharine Underground munkatársai, Peter Hallock (Gorazde, 6 húros basszusgitár) és Alkane Shimizu (Zero Swann, vonósok, szintetizátor) - mindketten szerepelnek a Topography of Iconoclasm-on is -, valamint Jeroen Achterberg, aki dobokat és elektronikus ütőhangszereket hoz a Zabus hangzásvilágába.
"Az album egy egyedülálló ötletként indult, amely a depresszióban és az öngyilkosságban rejlő pszichológiai és érzelmi sebezhetőségre összpontosított. Az album tematikusan innen fejlődött tovább - mi lenne, ha a szélsőséges érzékenység ezen időszakaiban nyitottabbak lennénk a természetfeletti befolyásra? Az albumra felvett első dal, a "The All Light" tovább feszegeti ezt a kérdést - mi van, ha a közelgő halál kilátása kaput nyit az asztrális birodalomba, az áldozat elméjéből az egyetemes tudattalanba? Az album nem a halál dicsőítése, hanem arra ösztönöz, hogy tiszteljük azt, mint ciklikus létezésünk szükséges és szent alkotóelemét, a testestől a testetlenig."
Stílusilag az album erősen kölcsönöz a nyolcvanas évek elejének gótikus és brit poszt-punk hangzásából, nyilvánvaló utalásokkal a The Chameleons, a Bauhaus, a korai New Order és a Sisters of Mercy felé. Az új album jelentősen eltér a debütáló Topography of Iconoclasmtól, nagyobb hangsúlyt fektetve a hagyományos dalszerkezetre és dallamra, mindezt egy kiemelkedő ritmusszekcióval lehorgonyozva. A szintetizátorok kettős szerepet töltenek be, egyszerre szolgálnak a háttér texturális elemeként és a gitárokat kiegészítő precíz dallamszerző eszközként. A kísérletezés és a sötét romantika továbbra is a zenekar hangzásának középpontjában áll, és annak ellenére, hogy a nyolc számot tartalmazó albumon a The Future of Death könnyebben megközelíthető, folytatja a debütáló album által elindított Zabus pályát. (forrás az UTM Music Group sajtóértesítője és a Zabus Bandcamp oldala)
