Ugyan a Lebanon Hanover iránti tetszési indexem fokozatosan csappant az első album megjelenése után, a Qual Zajos fellépése révén - izmos kis előadás volt - a duó maszkulin oldalának szólómunkáját érdeklődéssel vártam.
Abban az egyórás fellépésben több spiritusz volt lényegesen, mint az otthon hallgatottak alapján vártam, így a március elsején megjelent Tenebris In Lux-ot már a rákövetkező napon betáraztam, alapvetően nem is feleslegesen.
Komor hősünk a "pandémia rovására" írja kilenc tételes munkáját, a szorongás és gyötrődés kellemesen be is szivárog a bőrünk alá hallgatásakor.
Az ipari és testzenés hatások uralkodnak ezúttal is, a közepén hozza ezt a korábbi hangulatot leginkább (Technoid Bloodlust, Life In The Mirror, VR Slaves), az izgalmakat inkább éreztem magaménak azonban ezen kívül. Lassan hömpölygő dörzsölő narratíva, fémes ízvilágban megmártva. Hogy lesz-e lehetőség az eddigi munkák keresztmetszetét valamikor meghallgatnunk élőben, az kérdéses. Ha most elindulhatnék alámerülni, a kikelet ellenére sem szalasztanám el.
