A sötétben egy bányaváros fényei pislognak, a hátunkon a sziklafal, lábunk a mélybe lóg. Fölöttünk a Szelim-barlang ásít bele az éjszakába, amely diszkréten takarja be a Mésztelepet, és a tüskékként meredező kormos gyárkéményeket. A szépség illúziójával ülünk itt a korai őszben Tommal, s az Esőtükör zenekarról beszélgetünk. Először az alakulásról…
- Nos, 1996 őszén alakult, sok tagcserén mentünk keresztül, a mostani úgy néz ki a végleges felállás, három hete lettünk ismét öten. A tagok: Janó Gábor /dob/, Hornyák László /bassz/, Árvai Krisztián /sampler, szinti/, Szina Balázs /ének/, Számvéber Tamás /gitár/.
- Balázs is véglegesnek mondható? Hiszen az ő szerepe is egy időben feltételes volt, legalábbis a kósza hírek szerint. Nagykanizsán például a Cila énekelte végig a koncertet.
- Most már véglegesnek. Itt megjegyezném még, hogy az Esőtükör egy eléggé “vegyesválogatott” zenekar, a múltban működő Lavender és Mug zenekarban több tagunk is aktív zenészként működött. Balázs a Mug énekeseként csak annak feloszlásával vált biztos tagunkká.
- Az Esőtükör név keletkezéséről röviden már a Magyar Narancs is publikált. Hogyan szól ez a történet?
- Itt Tatabányán történt a T.A.Z.mánián (Tatabányai Amatőr Zenekarok fesztiválja). A lényeg az, hogy elég zord idő volt, mi az Onnan fentről című számot játszottuk utoljára. Ennek a vége eléggé belelendül, eltűnik az ének, s elszáll maga a szám. Ez alatt a rész alatt eleredt az eső. A koncert után összeültünk, a Balázsból jött ki az ötlet: legyünk Esőtükör. Ennek konkrét mondanivalója nincs, egyszerűen csak egy esőnek köszönhetjük, hogy máig is nem Tükör vagyunk.
- Egységesnek mondható az Esőtükör? Van ezzel a stílussal jövőképe?
- Igen, mert úgy érzem nem játszunk igazán rétegzenét. Sokan rámondják ugyan az Esőtükörre, hogy közel áll a dark zenékhez. Ami kijön belőlünk, az nem tudatosan egy szűk közönséghez szól. Az öt ember, aki a zenekart alkotja, öt külön ízlés és stílus keveredését hozza, így lehet az, hogy szerintem populárisabbnak nevezhető a hangzás.
- Érdekesnek és lényegesnek tartom leírni, hogy milyen zenéket hallgattok. Ez sok mindent elárul egy emberről. Nálad tudok a Fields of the Nephilim iránti rajongásodról…
- Én valahol köztes állapot vagyok, - amúgy sokfajta zenét meghallgatok - Balázs és Krisztián és a Cila között. Utóbbi grunge zenéket /Alice in chains, Pearl Jam/, míg a Balázsék kedvencei a Depeche Mode és egyéb szinti-pop zenék.
- Gondolom ennek köszönhető a Mode-tól a Useless feldolgozása is, amit a Szigeten hallhattunk. Ez egy tendencia is lehet a hangzásban?
- Első kazink, ami tavaly novemberben jelent meg, elég lágyra sikerült. Szerintem túlságosan lagymatag. Igazán nem vagyunk vele elégedettek. Ha a jövőbe nézek, sokkal keményebb és erőteljesebb lesz a hangzás. Sok munka vár ránk, hiszen van egy samplerünk is, ez egy pontos gépezet. A dobosnak is, és nekünk is nagyon oda kell majd figyelnünk, ha korrekt munkát akarunk kiadni a kezünk alól.
- De a dobost nem váltja fel dobgép?
- Semmiképpen, ez elvi kérdés! Viszont lesznek majd különböző betétek, de ezzel most poént lövök le. A tervek szerint pl. –lehet, hogy elcsépelt- esővel fognak kezdődni a koncertek. Persze ez samplerről jön majd, nem viszünk fel zuhanyrózsákat a színpadra.
- Ahogy én elnézem, Tatabánya is egy olyan szűk miliő, ahol ugyan lehetőségek vannak, de ezen túlmászni már nagyon nehéz. Őszintének érzed azt a közönséget, amelyik örül, ha egyáltalán élőzenét hallhat, így talán “eszi nem eszi…” alapon megy szórakozni?
- Hála istennek, ez cáfolható, hiszen a közönség aki a koncertünkre jár, a számainkat énekli, érezni, hogy értünk vannak ott… Hogy milyenek a lehetőségek? Hát nem a legjobbak. Főleg a terjesztés szempontjából. Koncertlehetőségek vannak, vidéken játszunk sokfelé. Szlovákiában kétszer játszottunk, Párkányban (Esztergommal szemben) a pályafutásunk legjobb koncertjét adtuk 700 lelkes ember előtt. Kamocsán is jó volt (ez egy mini diáksziget), bár túl hideg volt, a másik színpadon pedig Takáts Tamásék nyomultak. Mondanom sem kell, hogy a mai világban hol tolongtak többen. Azért arra is büszkék voltunk a rossz időpont és helyszín ellenére (utolsó nap, kora délután; Banán színpad), hogy a Szigetre kijutottunk. A visszajelzések pozitívak, de a szponzori környezet sajnos nem mozdult.
- Hallottam valami videoklippről egy temetőben…
- Igen, készülőben. Ha kész, valószínűleg Pesten kopogtatunk a nagyobb kiadók ajtaján. Ez az első állomása, hogy megpróbáljunk kiszakadni a tatabányai T.A.Z. körökből. Úgy érzem, ezt már kinőttük, helyet kell adni a fiatalabb amatőröknek. Az ugródeszkának azon a részén állunk, hogy most már el kell ugorni!
TAJTÉKOS LAPOK II. Tatabánya, 1998.IX.19.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
