Bécs, SZENE, 2014. május 17.
Fantasztikusan jóleső érzés kerített hatalmába így május közepén, hogy egy igazán kellemes hétvégét tölthettem többedmagammal az osztrák fővárosban, Bécsben. Az apropó pedig nem más volt, mint egy úgynevezett mini dark és goth zenéket is felvonultató fesztivál megrendezése a sógoroknál. Tudomásom szerint mivel ott még nem volt ilyen esemény, és az időm is megengedte ezt a kis kiruccanást úgy döntöttem megtekintem eme eseményt. Szombat délután érkeztünk meg "labancföldre", de sajnos hamar tapasztalnunk kellett, hogy az időjárás nem fogad bennünket éppen a legbarátságosabb arcával. Borongó, őszies idő uralkodott éppen a tájon, de hát mi nem is ezért jöttünk ide, hanem, hogy egy kellemes napot töltsünk el itt a városban. A szállodai bejelentkezés után irány a környék feltérképezése. Mivel a lakhelytől nem messze volt a koncert helye, és a pénztár is csak este nyitott, úgy döntöttünk, hogy egy kis kocsmázással ütjük agyon az időt.
A délután nagyon hamar elrepült, így hát indulóra fogtuk magunkat az ivóból, hogy végre részt vegyünk azon, amiért valójában is jöttünk, a fesztiválon.
Az estnek a "SZENE" nevű szórakozóhely adott otthont,amely mini fesztivált két német zenei újság a "GOTHIC" és a "ZILLO" magazinok közösen hoztak tető alá. Akinek még nem volt szerencséje ebben a létesítményben megfordulnia, az körülbelül úgy érezheti magát belépve az üvegajtón, mint egy szokványos underground szórakozóhelyen. Egy aránylag nagyobb koncertterem, folyosók, kocsma rész egybenyíló kerthelyiséggel, ami szintén minden fajta színes fényben pompázik. Aki mégis lemaradna az éppen odabent zajló eseményekről az több LCD monitoron is nézheti mi zajlik a pódiumon,mert a folyosó és pub részeken is elhelyeztek ilyen készülékeket. A meghirdetett első program szinte percre pontosan kezdődött. Az első fellépő a helyi illetőségű DEATH BY DELIRIUM volt. A formáció 2012 végén alakult a STRANGE DOLLS CULT és a SQUISHY SQUID zenekarokból. A trió az úgynevezett "Deathpop" stílusban írja dalait.
Igen érdekes és egyben nagyon színvonalas muzsikát nyújtottak, mint kezdő csapat. Az eltorzított basszusgitárra épül rá a billentyű és a különböző samplerek és effektek színes világa, amelyeket aztán a női ének - ami igazán kristályosan és szépen szólt végig - fog össze egy csokorba. Be kell valljam, nekem nagyon is ismerős volt a bőgős lány Eli, hiszen korábban már járt hazánkban, régebbi együttesével, /S.D.C./, méghozzá a Gyár színpadán lépett fel még 2009 októberében. Meg kell mondjam a stílusa öltözködésben és hajviseletben azóta sem változott, így még most is olyan aranyos mint régen volt. Mivel még nem sok dal szerepel a repertoárjukban, így sajnos igen rövid fél órás műsort tudtak csak adni, ami igen jó kezdésnek bizonyult. Külön dicséretet érdemel a szép és tiszta női ének, mert egy igazán tehetséges énekesnőről beszélhetünk ebben az esetben. Egy röpke tíz perces átszerelés után következett egy különleges vendég a LEBANON HANOVER. A duó 2010 Júliusában alakult az Egyesült Királyságban. Két fiatal és tehetséges zenész Larissa Georgiou / ének, gitár, sampler / és William Morris / ének, basszus, sampler / alkotják eme formációt. Idáig már négy hanghordozójuk jelent meg.
Valóban egy érdekes, és karakteresen felépített show-t produkáltak a színpadon. A dark és cold wave stílusokat felvonultató dalok szépen megkomponált elemei egybeolvadtak a női közepesen mély tónusú és a férfi alt szólamú énekkel. Larissa egyrészes fekete ruhában pompázott a pulpituson, arcán végig egyfajta világvége hangulat áradt a közönség felé, ahogyan gitározott és énekelt, amit persze néha apró mosoly is felváltott.
William stílusosan egyszerűre fogta a dolgot, egy kis ének, egy kis pengetés, és minden simán és tökéletesen szólt. Mivel még nem volt szerencsém látni őket élőben, így nagyon tetszett ez a fajta hozzáállású kreáció, amit stílusosan vissza is adtak a műsoruk folyamán.
Körülbelül úgy ötven percnyi zenélés után, aztán véget ért a fellépésük. Azonban itt még koránt sem volt vége az eseményeknek, hiszen még ezután következett két régebbi banda szereplése. Az első egy német legénység az ESCAPE WITH ROMEO volt. A csapat még 1989-ben alakult, amikor is a mostani frontember Thomas Elbern /ének, gitár, billentyű / a PINK TURNS BLUE fedélzetét elhagyva megalakította az E.W.R. - t, mely a mai napig is sikeresen tevékenykedik. Zenéjük a goth és post punk stílusokból tevődik össze,megspékelve színvonalas billentyűjátékkal. Az apropó pedig nem más volt ezen az estén, hogy most először léptek fel élőben osztrák földön. A szokásos finom nyugodtsággal kezdtek repertoárjukba a srácok, és egymás után adták elő az utóbbi évek slágereit,mint az "It's Loneliness", a "Tears Of Kain", vagy a klasszikus "Somebody", amik mint mindig, most is fantasztikus hangulatot teremtettek. Az idén 25 éves gárda méltán érdemelheti ki a goth szcéna elismerését, mert ezen az estén sem maradt el az a tökéletes színvonal, melyet már nem először nyújtottak a hosszú esztendők során. A fesztivál alatt most először lehetett háttérvetítést is látni. Számomra csodálatosan telt az idő amíg muzsikáltak, egyfajta szárnyalás a tér és a z idő végtelenségében.
Szerencsére a nagyérdemű is díjazta a produkciót, de sajnos, mint majdnem minden jó, ez a műsor is véget ért. A fináléban pedig egy másik hazai együttes a WHISPERS IN THE SHADOW volt már csak a hátra. A zenekart Ashley Dayour /ének, gitár/ alapította még 1996-ban. Muzsikájukban alap dolgoknak számítanak az alter és gothic rock, valamint a post punk zenei elemek… Ez idáig már 12 stúdió kiadvánnyal büszkélkedhetnek. Mostani koncertjük pedig az új album dalainak bemutatása volt. Az új szerzemények is mint a "The Sacrament" vagy a "The End Of Future" hasonló formában íródtak, mint a korábbiak, megőrizve a régi témák arculatát is. Azért nem felejtkeztek el a régebbi számok "Lost Souls", "Damned Nation" bemutatásáról sem. Nos aki ismeri a W.I.T.S.-t, az tudhatja, milyen korábbi bandák rejtett kincsei lelhetőek fel a világukban. Megtalálhatóak itt a "FIELDS OF THE NEPHILIM" a "MISSION" vagy az "IKON" zenei világa, de említhetném még a "CLAN OF XYMOX" nevét is ebben az esetben. Ami nagyon tetszett a néhol bejövő két billentyű, és persze a két gitár plusz basszus teljes összhangja a dobokkal. Ami kicsit negatívan ütött vissza, az énekes kissé erőltetett McCoy utánzása, de szerencsére nem vitte el az estjük teljes értékű bemutatását. Ők is szintén használtak háttérvetítést, ami abszolút kelléke műsoraiknak, és persze az elengedhetetlen füstgép, ami az egész fesztivál programjait végigkísérte.
Körülbelül éjfél tájban lett vége a már éjszakába nyúló eseményeknek, de meg kell mondjam egy nagyon hangulatos kis estélynek lehettem szem és fültanúja. Még egy after party is megvolt hirdetve a VIPER ROOM-ban, de mivel már mindannyian éreztük a fáradtság egyre tompítóbb jelenlétét minden porcikánkban, inkább a szálláshely felé vettük az utunkat.
fotók: Bakos Bátor
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
