Laibach | Spectre

Olyan, mintha a Spectre-nek - mint egy színdarabnak, vagy filmnek - lenne, vagy kellene lennie egy vizuális alkotóelemének. Vannak tervek arra vonatkozóan, hogy ezen a vonalon csináljatok valamit?

IvoSaliger: Nos, az első videót (“The Whistleblowers”) már elindítottuk, készítjük a másodikat (“Eurovision”), és remélhetőleg még egy pár fogja követni ezeket. Annak is örülnénk, ha ez az album inspirációként szolgálna egy filmhez, vagy színdarabhoz. De hogy pontosak legyünk, a Spectre eleve az élet filmzenéje, ami sokkal átfogóbb, mint egy film.

A Spectre bemutatója több tucat lehetséges narratívát (elbeszélést? ) sugall. Mesélj ennek a megalkotási folyamatáról?

Mi csak követtük az ösztöneinket és az intuícióinkat. Közvetlenül befolyásoltak minket az elmúlt pár év eseményei, a gazdasági összeomlás és a társadalmi és politikai nyugtalanság Európában és az egész világon – és ami a zenét illeti – a zeneipar és a pop kultúra katasztrofális állapota úgy általában.

Az album elég gyorsan összejött, 2013 áprilisa és augusztusa között dolgoztunk csak rajta, és szeptemberben már össze is volt mixelve. Sajnos a bemutató dátuma kétszer is el lett halasztva, különböző marketing stratégiák miatt, melyeket mindig nehéz megérteni, így az album hivatalos megjelenése 2014. március 3-án volt.

Konkrétan úgy érzem, mintha szomorúság lengené körül a Spectre-t, mintha gyászolnátok valamit. Jól értelmezem ezt?

Ezek érdekes meglátások, mivel több ismertető nagyon is optimistának írta le az album egészének a hangulatát. Szerintünk mindkettő igaz, megvan benne Buster Keaton vagy Jacques Tati karaktere is, mindkettő nagyszerű inspiráció.

Felül tudtok emelkedni a Laibach munkájában azokon a védjegyeken, amiket Keaton és Tati filmjei hordoznak?

Nem, nem tudunk, de mint mondtad, van egy bizonyos szomorúság a Spectre-ben, annak ellenére, hogy mennyire optimistán próbáltunk hangzani. Ez az a fajta hangulat, amit Keaton és Tati legnagyobb filmjeinek karaktereiben megtalálsz.

Nyilvánvalóan sok forrásból dolgoztok, de soha semmi sem hangzik úgy, mint a megelőző album. Mik voltak a hatások a Spectre-nél?

Elég lehetetlen ezt a Laibach-al leírni, mert minden hat ránk, nem csak a zene. Addig, amíg a zene megy a maga útján, minden, amit hallottunk befolyásol minket, a gregorian énekektől elkezdve.

Mi a Laibach szerzői folyamata – egy ember egyedül egy szobában megmutatja az eredményeit a többieknek, vagy a banda jammel/kísérletez a stúdióban?

Nagyon sok beszélgetés és vita, az alapvető elképzelések és ötletek közös létrehozása, és aztán mindenki dolgozik a saját részén, mielőtt újra összeülnénk. Újra megvitatjuk a demókat, kicserélünk részeket, és végül amennyire csak lehet, kollektív szellemben közösen felépítjük a dalt.

Évtizedek óta Ti is és a Melvins is ellenszegültetek a „vicc banda” megjelölésnek. Mi volt a reakciótok erre a címkére?

Ez az egész nézőpont kérdése, az egész uralkodó pop zenei szcéna nagyjából egy szánalmas vicc, ami megpróbálja a lehető legtöbb pénzt megkeresni. Az úgynevezett „független” zene (szcéna) ugyanúgy nagyjából egy vicc, csak éppen semennyit, vagy nagy nehezen csak egy kis pénzt keresve. Már nincsenek nagy együttesek és művészek, és ha vannak is, csak nagyon kevesen, vagy jól el vannak rejtőzve. Hogy magunkat egy zenei szcéna részének látjuk-e? Nem. Talán inkább a szélesebb pop kultúra részeként. Hogy ezért a Laibach egy vicc banda? Nem, mi nem vagyunk azok, mi csak a humornak azt a halálosan komoly fajtáját gyakoroljuk, amit nem lehet viccnek érteni.

Rammstein: Átverő művészek vagy jogos zenei entitás, akik hasonló szellemiségűek, mint ti?

A Rammstein minden, ami mi nem akartunk lenni és tudjuk, hogy könnyen lehetnénk olyanok, mint ők, ha Németországban vagy az USA-ban élnénk Szlovénia helyett. Ők nyíltan elismerték a Laibachot, mint kezdeti inspiráció-forrást, és csak lefordították azt, amit mi csinálunk valamire, amire nagyobb kereslet volt a tömegpiacon. Nem hibáztathatjuk őket ezért.

Amellett, hogy lefeditek Bachot és Andrew Lloyd Webber-t, lefeditek a Beatles teljes Let it Be albumát is, beleértve a lemezborítót is, amelyen a Beatles képeit a Laibach akkori tagjainak festett portréival helyettesítettétek. Úgy érzem ez az album egy nyilatkozat a pop zene és a fasizmus kapcsolatáról, de nem tudom jól kifejezni ezt. Talán Ti igen?

A pop zenének természetesen sok fasiszta eleme van, de abszolút nem ez volt az mi érdeklődésünk kulcsa, mikor elhatároztuk, hogy dolgozzunk a Let it Be-n. Nagyon akartuk ezt az albumot, mert mindenki arra figyelmeztetett minket: ne nyúljunk a Beatles-hez. De mi így tettünk. Hogy miért így jött létre, ahogy, azt nehéz elmagyarázni. Az alkotási és felvételi folyamat egyáltalán nem volt racionális. Szándékosan erős drogokat használtunk,miközben a dalokon dolgoztunk, és teljesen átadtuk magunkat ennek az utolsó Beatles mítoszának. Amikor a mi verziónk megjelent, a Wired széttépte, mint a „hónap mikrohullámú sütő”-jét (digitálisan nincsen meg ez az kritika, de a Wired nyilvánvalóan ugyanezzel a tisztelettel kezelte a 95-ös NATO-t.) Jó pár évvel később az album újra felfedezésre került a New Yorker-ben, egy cikkben, amelyik tulajdonképpen analizálta és dicsérte a metódusunkat, mint egy teljesen zseniális és ötletes paradigmáját az (újra)értelmezésnek. Még számunkra is a mai napig ez egy nagyon provokatív album és egyértelműen nem a zene a fő téma benne.

Mi a fő téma a Let it Be-ben, ha nem a zene?

Lenni vagy nem lenni.

Várhatjuk a Spectre élő előadásait? Talán egy amerikai turnét?

Igen, tulajdonképpen két nap múlva indul az európai turné és ebben az évben ősszel az amerikai turnén dolgozunk.

A Laibach Spectre turnéjának keretein belül hazánkba is ellátogat április 16-án az A38 hajóra, erről részletesen itt olvasható információ.

Az interjú egésze a http://noisey.vice.com/-on olvasható itt. Szerzője Alee Karim. A fotókat Maya Nightingale készítette.