Az extrémitások: a vámpírkultusz

„Ha a véráldozat sem volt elég,
a világ elől nincs menedék.”

(Ákos: Ne fájjon többé)

A darkok vámpírokhoz való vonzódása tagadhatatlan. Ez is, mint sok más témájuk, gótikus gyökerekből táplálkozik. A vámpír kedvelők legtöbbje csak a „vámpír irodalom”-ban való elmélyülésig és a „vámpír imidzs” kialakításáig megy el. 33%-uk szerepjátékozott már hosszabb, rövidebb ideig élete során, sokan így kerültek kapcsolatba a vámpírokkal. (A szerepjátéknak van asztali és élő változata is. Az improvizációra és a képzelőerőre építő társasjáték, ahol valós és kitalált alakok bőrébe (boszorkány, varázsló, harcos, tolvaj, barbár, gladiátor stb.) lehet belebújni, bizonyos szabályok betartása mellett. A játék három kedvelt színtere: a középkor, a sci-fi világ, és a való világ sötét oldala. A játék nagyfokú olvasottságot, a szabályok ismeretét és történelmi tudást igényel.)
„Sok goth ránéz Drakulára, és nem egy vérszomjas gyilkost lát, akit pokoli bosszú fűt, hanem inkább egy lágyszívű és halhatatlan szenvedélyű, romantikus és stílusos arisztokratát.” (www.whatever.net.au/~amaya/goth/culture/history.htm)
A vámpírok egyszerre testesítenek meg az emberek képzetében démoni, ördögi lényeket és az emberi természet sötét vágyait, a másik oldalról pedig érzékeny, szenvedélyes, szép, halhatatlan, erős és szabad lények. (www.gothics.org/subculture)
Az általam készített kérdőívben szereplő kérdésre, miszerint ismer-e olyat, aki koporsóban alszik, a válaszolók 15%-a mondta, hogy igen. Azt feltételezem, hogy az eredmény a darkok közötti tömeges koporsóban alvás miatt alakult így, inkább azt gondolom, hogy az a néhány személy, aki esetlegesen tényleg ezt teszi, közismert.
Egyéb extrém, a vámpírizmushoz kapcsolódó, szokásokról a magyarországi szubkultúra keretein belül nincs tudomásom. A külföldi dark/gothic témájú internetes oldalakon foglalkoznak még a „véradás”-sal és a „vérivás”-sal is. A www.gothics.org/subculture című oldalon felhívják a figyelmet, hogy ez a fajta véradás nem egyenlő azzal, mint amikor valaki öngyilkossági szándékkal vágja meg magát. A vér maga, mint erő és hatalom szimbólum, mind az irodalomban, mind a művészetekben, de még a világtörténelemben is többször megjelenik. A vér adása, illetve ivása átültetése a szimbolikusnak a valóságba, az összetartozás kifejezése, ahol a hangsúly inkább a véren van, mint a fájdalmon, amit annak elvétele okoz. Egyfajta mély köteléket képez, erotikus megtapasztalása ez egy másik személy lényegének. Nem ölnek azért, hogy vért ihassanak, önmagukat vagy egy beleegyező donort vágnak meg. Előfordul egyedül és csoportos formában.

Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 09. 12. - 13:19 | © szerzőség: Kelemen Anett