-Vendéglő helyett posztapokaliptikus látványosság -
A népliget, nagy zöld területei ellenére, ma kicsit mostoha helyszíne a kikapcsolódásra vágyók igényeinek. A valamikor népszerű, hétvégi sétákra is kiváló parkosított terület ma inkább mutatja egy elvadult kert képét, semmint egy kellemes hétvégi időtöltésre alkalmas helyet. 1890-ben kezdtek komolyabb beruházásokat létesíteni az addig sivár, futóhomokkal felszórt területen, és nagyjából ekkoriban épült az a Nagyvendéglő, illetve későbbi nevén, népligeti Sörcsarnok, aminek a romjai mai napig jól láthatóak a Planetárium közelében.
Hétvégi kiruccanásként indultunk neki fényképezőgéppel felszerelkezve, pár barátom és a cicám társaságában (aki jól alkalmazkodott a kutyasétáltatós közeghez), hogy mi is alaposabban szemügyre vegyük a hozzánk hasonlóan kíváncsi természetű emberek által, meglepően sűrűn látogatott elhagyott romokat. Ottjártunkkor is legalább 3-4 egymástól függetlenül épp arra járó felfedezőbe ütköztünk, volt, aki a fiával tévedt véletlenül arra.
A nagyvendéglő létéről azért nem maradt fenn túl sok információ, hatalmas méretei ellenére, mert technikailag már az ötvenes években szanálták. Fennállása alatt is rengeteg működtetési és jogi probléma folytán a vendéglő üzemeltetése nem lehetett túl költséghatékony. 400 vendég befogadására tervezték, és néhány korabeli képeslap tanulsága szerint kellemes kerthelyisége is volt, aminek ma már nyoma sem maradt. Sem a tető, sem a burkolat nem mutatja már eredeti formáját, csak egy beugró falfelületen maradt némi festéknyom és dísztégla, ami alapján elképzeltük az eredeti állapotokat. Nyílászárók már egyáltalán nincsenek, a boltívek romjai üresen tátongnak, csak az első emeleten találtam egy farácsot, ami arra utalt, hogy borostyánnal futtatott árnyékolók is lehettek valaha az épületen.
Nem sok forrást találtam magáról az épületről; nem sikerült kiderítenem, hogy ki építette és kinek a megbízásából, de állítólag bezárása után a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat raktáraként üzemelt. A 80-as évekre viszont újra elhagyatottá vált. Az épületen látható rombolások tűzkárra is utalnak, a pince teljesen kiéghetett, kormosak a falak, és az azóta odahordott szeméthalom ellenére borzongató a falra szerelt konzol/polc rommá égett maradványa. Néhány falfelirat tanulsága szerint nosztalgiázó gruftik, az eldobált óvszerek látványa alapján pedig testi szükségleteiket a tilosban végzők, csövesek és kalandvágyó fiatalok is jártak/nak oda. Állítólag katasztrófavédelmet oktató kutyakiképzők is használták a helyet, de mi csak egy félbetört kutyakoponyát találtunk a fák közt, amelyek benőtték az épületet határoló drótkerítést és magát az épületet is.
Néhány mókus is ugrált az ágakon nagy örömünkre, mutatván, hogy azért így is nagy élet folyik az elhagyott falak közt. Bár az utóbbi években több javaslat is született a felújításra, helyreállításra vonatkozólag, ebből nem lett vagy lesz semmi, és annak ellenére, hogy az épület maradványa műemlékvédelem alatt áll (amire semmi nem utal amúgy), nem lennék meglepve, ha néhány éven belül ledózerolnák.
Akit vonzanak a hatalmas pincéjű téglaépítésű romépületek, vagy csak szeret fotózni, az tegye meg most, amíg össze nem omlik az egész.
