August Stramm

(1874. július 29 – 1915. szeptember 1.)

A német expresszionizmus egyik kiemelkedő alakja volt August Stramm, aki 1874-ben, Münsterben született, és 1915-ben a keleti fronton esett el, az első világháborúban. Radikális költőként és drámaíróként vált híressé, aki az első világháború előtt megváltoztatta a német irodalmat.

Csata

Nyögés küzd

és

föld mélyébe dobban.

Marok fojt

és

teker túr és gyűr.

Megáll a lég

és

görcsösen kapaszkodik

tépés roppan

s hull

süvítve a földre

tudat torpan

reszket s bénul a remény

vérzik a sejtés

kiáltás csap fel

lángol az élet

utolsó tüzek

szikráznak

vad

kúszás

a halál

fel az égbe

(…)

/Hajnal Gábor fordítása/

Apja postai hivatalnok volt, és fiát is erre a pályára szánta, s bár édesanyja azt szerette volna, ha fia pappá válik, ő is a német postánál alakított ki karriert. Ugyanekkor járt a Halle-i egyetemre, ahol 1909-ben PhD-s diplomát szerzett. Már 1902-ben megírta első drámáját, majd az egész évtizedben folytatta a költészet és a dráma területein írásait. 1913-ban találkozott HerwathWaldennel, a Der Sturm című expresszionista lap szerkesztőjével, aki Strammot erős hangú fiatal költőnek találta, s verseinek egy része meg is jelent a folyóiratban. 40 éves kora körül a porosz hadsereg kapitánya lett, s háborús tapasztalatai váltak fő témává verseiben, amiket sokszor a fronton írt.

Miután több mint hetven csatában vett részt, 1915-ben Oroszországban megölték. Bár tervezte első verseskötetének kiadását, életében nem láthatta költeményeinek összegyűjtését, sem pedig játékainak, pl. a Die Haidebraut (1914) és a SanctaSusanna (1914) előadását. Számos zeneszerzőt, pl. Paul Hindemith-et és Milton Babbittot ihlették meg azonban Stramm munkái, mivel drámái nyomtatásban megvoltak. Halála után Walden összegyűjtötte Stramm verseit, és két kötetben publikálta azokat. Az egyik a Du: Liebesgedichte (1915), és a másik a Tropfblut (1919).

„A lírai kifejezés nála a szavakra redukálódik, azaz nemcsak a mondatok közti összefüggést adja fel, hanem magát a mondatot is, így válik lírája egyetlen kiáltássá az éppen dúló háború ellen.” (Wikipédia)

Őrjárat

A kövek ellenségek

árulást vigyorog ablak

gallyak fojtogatnak

hegyek bokrok susogva leveleznek

süvítés

halál

/Weöres Sándor fordítása/