München, Backstage - Live Club 2016 03. 17.
Fantasztikus élmény Bajorországban! Így is fogalmazhatnék, hiszen tényleg egy jókora adrenalin robbanással lettem gazdagabb, amikor átélhettem kedvenc zenekarom a FIELDS OF THE NEPHILIM idei első fellépését. Az apropó pedig nem volt más, mivel hogy a banda most tartotta azt a négy állomásos mini turnéját, amelyet tavaly novemberben váratlanul lemondtak, de szerencsére most év elején pótolták azt.
Tavasz, a természet újjáéled, s vele együtt a fesztiválok is. A koncertre való részvételt még január végén lefixáltuk másik három kedves ismerősömmel, egy szombat esti buli alkalmával, majd megkezdődtek a szervezés munkálatai, a jegyek és a szállás foglalásai, amelyek sikeres véghezvitele után, másfél hónap múlva azon kaptuk azon magunkat, hogy eljött az indulás ideje.
A már ilyenkor megszokott dolgok, kocsiba be, a több száz kilométeres út megtétele az autópályák véget nem érő aszfaltszőnyegein, majd megérkeztünk Münchenbe,ahol a turné első állomása kapott helyet.
Szerencsére a szállodát hamar megtaláltuk, majd a bejelentkezés után szobafoglalás, csomagok le, bevásárlás az estére. Itt is nagy szerencsénk volt, hiszen a hotel tőszomszédságában egy market volt található, így gyerekjáték volt az ételek is italok beszerzése. Innentől kezdve már csak az este eljövetelét kellett várni. Nekem könnyen ment a dolog, hiszen nem az első alkalommal készültem megtekinteni a bandát, de útitársaim közül volt, aki most esett át a tűzkeresztségen, így ők már energikusabban rugaszkodtak neki az estének.
Aztán végre nekiindultunk az útnak némi alkohol társaságában. Azonban itt is szerencsénk volt, hiszen a hotel és a koncerthelyszín között csak egy 20 perces séta választott el bennünket. Az eseménynek otthont adó Backstage Club egy vasútállomás mellett található objektum. Külsőleg és belsőleg leginkább a PeCsa Café - ra emlékeztetett. Itt is található udvar fedett résszel, belépve pedig egy kisebb előtér után juthatunk be a koncertterembe, ami arányaiban közepesnek mondható, a hátsó részében kapott helyet az ital részleg. Mire megérkeztünk, már jókora tömegbe botlottunk, de sebaj a jegyünk megvan, nem érhet bennünket az a dolog, hogy véletlenül ne jussunk be. Belépve az épületbe kisvártatva honfitársainkba ütköztem, aminek nagyon örültem, mert azzal tisztában voltam, hogy páran nekiindultak erre az eseményre, de azért ennyi ismerősre nem számítottam. A zenei standnál viszont csalódás ért, mert a mai napra beígért "Prophecy" kislemez
sajnos nem volt kapható. Konkrétan nem készült el az új hanghordozó időben, ezért nem lehetett azt megvásárolni.
Csalódottan tudomásul véve ezt a szomorú tényt, a terem felé vettem az irányt, ahol már éppen kezdett is játszani a meghívott vendég csapat a FRANK THE BAPTIST.
A zenekart Frank Vollmann alapította a kilencvenes évek végén a kaliforniai San Diego városában. Zenéjükben leginkább az alternatív rock és a post punk stílusok elemei dominálnak, fűszerezve egy kis death rock muzsikával. Első lemezükkel 2003-ban debütáltak, és legutóbb tavaly jelentkeztek új stúdióalbummal, szám szerint a negyedikkel. Tíz évvel
ezelőtt a frontember átköltözött Berlinbe, hogy ott folytassa zenei pályafutását. Frank az utóbbi időkben Ilija Gavrilenko / basszus /, Ralf Huenfeld / gitár/, és Slay Deeh / dobok / dolgozik együtt. Sikereik is átütőek, hiszen pár év alatt egész Európát meghódítottak. A koncert egy új dallal a "Silver Is Her Color" kezdődött, és inkább a tavaly megjelent albumukról szemezgettek nótákat, persze régi szerzemények elhangzottak, mint a "Falling Stars", vagy a "Bleeding In My Arms". A műsoruk alatt a dinamizmus és a pörgősség egyaránt uralta a színpadot.
A hangosítás nem igazán sikerült jól, szerintem túl hangosan szóltak a gitárok, elnyomva ezzel a dob és ének szerepét, de azért élvezthető volt a dolog, viszont a fényszabályozás nagyon jól illett a háttérben.
Mivel körülbelül tíz éve már volt szerencsém látni a bandát, így tudtam mire számítsak, de ez a mostani fellépésük elsöprőbb volt mint annak idején a WGT fesztiválon. Nem hiába nagyon népszerűek az utóbbi években. Sajnos a tizenegy dal, amit játszottak igen hamar, durván negyvenöt perc alatt véget is értek, de Frank a koncertjük végén igen
bizakodó volt, hogy ők lehetnek a NEPHILIM előzenekara ezen a turnén, és lelkes rajongást kívánt a folytatáshoz.
Az F.T.B. jól sikerült fellépése után a köztes idő kicsit soknak tűnt számomra.
Bő húsz perces átállás után, fél tíz előtt picivel végül kezdetét vette az, amiért ennyit utaztunk és vártunk: az F.O.T.N. koncertje.
Az "Intro" hangjai után a "Dawnrazor" klasszikus nyitotta meg az estélyt. A füstfelhőbe burkolózott, kék, lila, piros fényekbe öltöztetett színpadon időközben már felsorakoztak a zenészek, amikor pár perc után maga a
seriff is megérkezett szokásos szerelésében, és elkezdte énekét. Az ováció hatalmas volt mint mindig. Innentől kezdve mint már annyiszor elkezdődött egy euforikus, katartikus utazás. Sorra csendültek fel a régi örökzöld nóták, mint a"Moonchild" a "For Her Light", amikhez azért be-becsúszott egy-két újabb szerzemény is mint a "Zoon III". A régi zenésztárs Tony Pettitt ismét magabiztos, lehengerlő formáját hozta. McCoy tökéletes énekvilága semmit sem vesztett azóta, hogy a zenekar élén áll. Mély bariton skálái még mai is kristálytisztán szólalnak meg, a hiba teljesen kizárt.
No és a tény, hogy hangja ismételten megrengette a falakat egyenesen példaértékű. A műsor végén helyet kapott két új nóta is az "Earthbound" és a "Prophecy" amiket először tavaly előtt decemberben játszottak Londonban
a nagyérdeműnek. Az új dalokkal azonban véget is ért az aznap esti show. Az órámra pillantva észre kellett vennem, hogy
igen hamar lezajlott ez az esemény, de szerencsére még nem volt vége a repertoárnak, ugyanis pár perc elteltével visszatértek a srácok, hogy elnyomjanak egy nagy klasszikust a "Last Exit For The Lost"-ot. Ezután már sajnos nem tértek vissza a deszkákra, így aztán viharos gyorsasággal lett vége a koncertjüknek. Azt tudni kell, hogy sajnos az F.O.T.N. sohasem volt híres arról, hogy extra hosszúságú bulikat csapnak, és ez sajnos még most sem változott.
Lehet elfogult vagyok ezen a téren, hogy viszonylag rövidek a műsoraik, de szerintem ezzel sok más rajongótársam is osztja a véleményem. Összességében ismét egy jó show-t láthattam és hallhattam tőlük. Pazar volt a hangosítás, a fénytechnika is nagyon illett a dalokhoz, semmi klisé, csak megint a nyers valóság, ami felkap és letaglóz.
Utastársaim is, akik most először részesültek abban az élményben, hogy hallhatták és láthatták őket, szintén nagyon elégedettek voltak a koncerttel. Az utána következő afterpartyról sajnos lemaradtunk, mert azt nem tudtuk, hogy az épület egy másik pontján éppen már zajlik egy ilyen esemény, és tájékoztatást sem kaptunk erről a buliról, ezért kénytelenek voltunk a szállásunk felé venni az irányt, de az élmények hatása még sokáig bennünk tombolt.
A koncerten elhangzott dalok :
FRANK THE BAPTIST:
Silver IsHer Color / Ashes Ashes / Folded Flags / Letters To Earth / Diogenes Travels / Falling Stars / Bleeding In My Arms /
Sea Legs On A Train / Beg. Steal And Borrow / How Low Are We / If I Speak
FIELDS OF THE NEPHILIM :
Intro / Dawnrazor / Moonchild / For Her Light / Love Under Will / From The Fire / Zoon III. ( Wake World ) / Psyhonaut /
Earthbound / Prophecy
Ráadás : Last Exit For The Lost
