Március 13-án, vasárnap komoly megfontolások és elhatározások után nekivágtam a városnak, hogy lássam az IAMX-et. Vonattal a Nyugatiba érkezvén mondhatni megijedtem, annyira üresek voltak az utcák. És már majdnem előre ittam a medve bőrére, hogy akkor a koncerten is kényelmesen tudok majd bizonyára helyezkedni. Persze, megvolt a sanda gyanúm, hogy hazánkban is lehet akkora sikere, ami telt házat okoz. Mivel korábban a lipcsei WGT fesztivál egyik Mitternachtspezialján is vállal egymásnak feszülve nézte koncertjüket a többezres tömeg, minket is beleértve.
Pontos voltam, a meghirdetett 20:00-ás kezdés ellenére mégis csak szállingózni láttam az embereket. Becsekkoltam, de már csak a harmadik sorig tudtam előre vánszorogni, láttam, itt is meglesz a keménymag. Enyhe csúszással, de a banda megkezdte a robbanékony hangáradatot. Én már kattintottam volna az első képet, de a közönség egyszerre kezdett el tombolni, ugrálni, így ez a tervem meghiúsult.
Egy kedves női, német nyelvű altatódal-hangulattal az "I Come With Knives" című számúkkal indítottak. Látva, hogy ez mekkora extázist váltott ki, vártam hányan fognak elájulni a tömegben. A következő pár számmal folytatták a rockosabb, depresszívebb vonalat. Kisség úgy éreztem, ellövik a legelején a legjava-szériát.
A harmadik szám után hátrébb álltam, mert a füleim jelezték, hogy a kíváló hangosítás mellett, a hangerő is extra. Addigra a hajó majdnem meg is telt, viszont hátulról is ugyanolyan élvezhető volt a produkció.
A koncert felénél a kicsit populárisabb, dizsisebb számokat is elnyomták, majd visszakanyarodtak a líraibb megoldásokhoz. Kétszer is visszatapsolta őket a közönség, elnyomták a hangzatos "I Am Terrified" című dalt, legvégére pedig, tizenhatodik számként a "Mercy" hangzott el. A romantikus zárás tökéletes pont volt az estére. Aki hazament, garantáltan örömmel az arcán tette (aki maradt, valószínűleg az is). És azt is megtudtuk, hogy: "You are fucking beautiful!"
