A kitűnő angol író 1962-ben megjelent regénye keserű antiutópia, melynek bizonyos elemei az eltelt négy évtized során - sajnos - részben meg is valósultak. A regény hőse és elbeszélője, kicsi Alex, fiatalkorú huligánbanda vezetője, aki a "legmenőbb szerelésbe" öltözött társaival nemcsak rablásokat és útonállásokat követ el rendszeresen, hanem a céltalan brutalitásban és rombolásban is kedvét leli.
Kispolgári szülei is rettegnek tőle, ám whiskyt fizet koldusszegény öregasszonyoknak és kizárólag klasszikus zenét hallgat méregdrága hi-fi készülékein. Miután bekövetkezik az elkerülhetetlen lebukás és Alex gyilkosságért börtönbe kerül, két erő lép küzdelembe a "lelkéért": az alkoholista börtönlelkész, aki szerint szabad akaratából követte el bűneit és bűnhődnie kell értük; meg az új pszichoterápiás eljárást alkalmazó technokratáké, akik néhány heti kondicionálással elérik, hogy Alex iszonyodni kezdjen az erőszaktól. Amikor viszont kiengedik a börtönből, szülei eltaszítják maguktól, egykori huligántársai pedig, akikből közben rendőr lett, iszonyúan összeverik. Paradox fintorral éppen az az író veszi pártfogásába, akinek annak idején bandájával megerőszakolta és megölte a feleségét. Sőt liberális elvbarátaival nagy politikai kampány céljára próbálja felhasználni Alexet, aki végső kétségbeesésében kiugrik az ablakon, mire persze a kórházban a kormány kezdi pátyolgatni. A kiábrándult fiatalember lassan ráébred, hogy reménytelenül felnőtté vált, feleségről és gyerekekről ábrándozik. A regény - a virtuóz fordításban sem könnyű olvasmány, mert Alex és haverjai fura orosz-angol keveréknyelvet beszélnek, bandájuk sajátos zsargonját, időbe telik, amíg ez az először érthetetlen hablatyolás az olvasó számára lassan érthetővé válik, és egészében kibontakozik a regény félelmetes világa. Ám olvasása feltétlenül megéri a szellemi erőfeszítést, hozzásegít ehhez a kitűnő Utószó is.
/Legeza Ilona könyvismertetője/
