Leif Erikson
Azt mondja, segít kioltani a fényeket
	Vad izzása Braille-írás az éjnek
	Esküszik, a részletek rabja vagyok
	De ha életed csak egy nagy vicc, miért érdekeljen?
	Az óra kilencre állított, de tudod, úgyis megcsinálod nyolcra
	Így kaptok egy kis időt, hogy viszonzásra tanítsátok egymást
	Érzi, szentimentális oldalammal kesztyűs kézzel kell bánni
	De nem tudja, hogy ösztöneim a fagyasztóban hagytam
	Esküszik, csak a nőstények áldozata vagyok
	Nos, akkor szedj fel, aztán dobj, szivike, mert szeretem, ha felszednek
	Az óra kilencre állított, de tudod, úgyis megcsinálod nyolcra
	Mindenkinek, akit szerettél, muszáj volt itt hagynia valami emléket
	Én végig itt lógtam, gondoltam, itt az idő eltanulni módszered
	Egy kép kettőnkről a rengetegben – ez lenne a jó
	Elmegyek érted, ha mentőcsónakom áthajózik az éjen
	Persze csak akkor, ha nem alszol ma este
	Olyan ez, mint új nyelvet tanulni
	Segít megérteni némajátékom
	Ha nem hozod fel a magányos részeket
	Még jó is lehet
	Olyan, mint új nyelvet tanulni
	Eljössz ide hozzám
	Összegyűjtjük a magányos részeket, és leírjuk őket
	Eljössz ide hozzám…
	Röviden szól, szerelme egy póni
	Az enyém tudat alatti











