Fields of the Nephilim

Mera Luna; Nagyszínpad 2008. VIII. 10. 20.50

Az Agra Halle-ban májusban a lipcsei fesztiválon már alkalmam volt látni idén a Fields of the Nephilimet, oldalunkon beszámoló is olvasható Pereszlényi Csaba tollából. Nagyjából kicsit megvágva ezzel a programmal érkeztek Hildesheimbe is.
A két koncert alapján megfogalmazódott néhány gondolat bennem. Tény és való, hogy a "nagy öregek" tudnak valamit, amit az utánuk jövők már kevésbé, "lejön" a színpadról erőltetett gesztusok, cicoma és bohóckodás nélkül, hitelesen és erőteljesen.
Így van ez McCoy esetében is, nemcsak utánozhatatlan torka, de színpadi fellépése is sugárzik attól a plusztól, mely az új zenészek közül csak keveseknek sajátossága. Ez van meg Eldritch, Siouxsie, Smith, Gerrard, vagy a múltba tekintve az elhunyt Ian Curtis-nek is, persze briliáns nóták, és egyedi orgánum párosításával...
Mindig okoztak azonban fennakadásokat megszokott és kiváló zenészek kiválásai, ami a Pettit-ek távozásával a Fieldsben komoly nyomokat hagytak. Az új fiatal gitárosok nem tudják pótolni és betölteni azt az űrt, ami McCoy mellett a Nephilim-et oly naggyá tette még: a gitárok "együttállása". Kicsit szigorúbb lennék most, ha nem lenne lehetőségem két koncert alapján véleményt formálni, de három hónap után érzésem szerint csiszolódtak a srácok, még több koncerttel (igen, jöjjenek Budapestre is!) jövőre már kiforrottabb lehet a seriff kísérete...

Zweiundzwanzig fotói