Mera Luna; Nagyszínpad 2008. VIII. 09. 13.40
Meglepetés volt számomra, hogy egy kétszínpados nagyfesztivál vendégül hívja a neofolk-apocalyptic pop színtér egyik zenekarát, még ha az egyik legnevesebbről is van szó. Az Ordo Rosarius Equilibrio zenéjében tényleg benne van mindaz, ami színterektől és ízlésektől függetlenül hódíthat meg bárkit. A szervezők nyitottságára utal mindez, bár amikor érkezésünkkor egy szórólapon a vasárnap 11 órás kezdetet, és 25 perc "játékidőt" olvastam, némiképpen elkenődtem. Bár ez sajnálatomra az Irfannal történt meg, vigasz, hogy az ORE a nagyszínpadra került át, és délután kettő körül mintegy negyven percet játszhatott.
Mit kezdhet ilyenkor magával egy zenekar, aminek zenéje kevésbé a déli harangszó idejében, mint inkább éjszaka oltalma alatt érvényesül igazán? Azt, amit vártam; sorra eljátszotta legjobban sikerült dalait (Who stole the Sun from its place in My Heart?; Do Murder and Lust make me a man?; Mercury Rising, Three is an Orgy and Four is Forever... stb.) megmutatva egy olyan közönségnek dalainak színe-javát, akikhez nagy eséllyel még soha nem jutott el érzéki muzsikájuk. De örömet okoztak azoknak is (a környékemen jópár ORE T-shirtbe ütköztem) akik már régebb óta figyelemmel kísérik Pettersson munkáit, hiszen "fullextrás" felállásban (négyen) léptek színpadra, és dobokkal, akusztikus gitárral adták elő a kisebb klubbokban általában gépekről hallható hangszereket. Számomra a nap egyik legkellemesebb élménye volt a svéd zenekar koncertje.
Zweiundzwanzig fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
