Haikuk, 2004-2005.
„Anima abszurd” (Részletek)
Pillangószárnyak-
ból varrott ruhám: véres
lett a lakomán…
Kígyóbőr zakóm,
míg részegen aludtam:
levedlett rólam…
Jó ezüstróka-
prém nadrágomat épp most
tépik a vizslák…
Prém. Sarki-róka.
-Rólam most rágja le a
szomszéd kopója…
Nemes Angórám.
Nyúl-sapkám. –Végzett veled
Orosz agaram…
Szarvas fej-dísze.
Hitvesem ajándéka.
Rám is helyezte…
Pézsma-pocokból
készült kis muffom immár:
más szagokkal jár…
A kötet címe
Véges Végtelen:
Megtelve üresedem
Esetlegesen…
Alvó, ősi tó.
Neszekkel teli emlék. :
Kiszáradt tükör.
Az ég tükre volt.
Száraz folt a pusztában. :
Nap égette ki.
Kislány toporog.
Alvó anyját nézve, kést
Szorongat éppen…
Kisfiú topog.
Vérző térdeit apja
Térdepelte ki…
Nagy embereket
Állítanak a térre.
„Eszmény-lényeket”,
Miket gyerekek
Eszkábáltak rongyokból,
Hulladék-okból…
A föld koporsó.
Benne gyakran fordulunk…
Az ég koporsó.
A kötet címe:
Elrejtett kulcs. –Elveszett
A kötet címe.
Születtem… -súgta,
Erről (mit sem) tehetek.
A többit végzem.
Régen értettem:
A bölcsőben véget ért
Nagy bölcsességem…
Lemondtak rólam
(a követ bentről rágom):
Ez virágzásom…
Caro salutis
est cardo. –A megváltás
Alapja a Test (?)…
Rám hasonlítok.
Talán „morfologikus”
E tárgyi indok (?)…
Átok-változat:
Élő maszkot növesztek
Vonásaimra…
Hogy figyeljek a
Változatlan Semmire? –
Haikut írok.
-Városi töredékek-
Csillámló eső
Tört cseppjeiben hullik
Kőre az arcunk…
Füstös zakókban
A föld alatt borozva
Már nem öregszünk
-
Azt akarta(m), hogy
Csodálják éhezésem…
Most halálomon
Tépik magukat
Mű éhező-művészek,
Kik rég jóllaktak…
Ami akarat-
unkon kívül történik:
Nem lehet kudarc (?)
(Kafka és Kundera)
-
Ketrecben élnek.
Férje ornitológus.
Ő preparátor…
(A nagy kalitka)
-
Unos-untalan
A kirakatban rágják
Képmásaikat…
(Sorsétkezde)
Eszem a csöndet.
Ha haikum unikum:
Iszom a betűt.
(Haikum, ha unikum)
-
Csont-bőr sátramat
(hogy belül világítsak)
Ma meggyújtottam…
Azelőtt egyben:
Kül-testemet nyúztam le
Démoni kegyben.
(Aszkéta)
-
Kutyámban éltem
Embertelen napjain
Meghalt(am) benne(m)
(Vég-telen)
-
Útja megszakadt.
Szemén nedves ködfátyol.
Benne szakadék…
(Alkohol)
-
A Valóságok
Titokzatos foltok
Szemeim mögött
- Most átfordulok -
Szemeim mögött
Titokzatos foltok
A Valóságok
(Reverzibilis)
-
Rám hasonlítok.
Már nem „morfo-logikus”:
Eleve(n) indok…
(Én-egy)
-
Nem hasonulok.
Fordulatom torzulat.
Benne(m) maradok…
Nem hasonlítok.
Torzulatom fordulat.
Azonosulok…
(Én-kettő)
-
A légy ott(tani)-
Ságában behálózva:
Ráköp a pókra…
A pók sajátos:
Örök csapda-várá(s)ban
Magára marad…
(Még kettő)
-
Az a kedves kis légy,
Ki (csak) a légynek nem ártott:
Nyugodjon békában…
(„Ebitáfium”)
-
Éber álmában
A holtban élő hangya
Mindent megmozgat…
(„Túl–élés”)
-
Nincsen elmúlás:
Holt macskában gepárd fut.
Bennem, pedig más…
-
Illattól bódult
Szédült szirmaidat már
Gyökerek isszák…
(A fához)
Cseresznyefánkat
Te, ki föld alatt pihensz:
Tövig lerágtad…
(Kecskémhez)
-
Kinézek rajtad
-Köldök a homlokodon-
Beléd születtem
(A harmadik)
-
Félkezű vén
Leonbergi kutyája
Csengő-hangjára
Délcegen lépked.
Csak egy dolog tétova:
Hófehér botja…
(Amit eldobott)
-
Kötéletlen volt
A nappal, ám az éjjel:
Már kötéletes…
(Emberem-lék)
-
Eszmélet-alap:
Hogy gondoljunk Semmire
Gondolat-talan (?)
-
Folyó a kertben
A hídoszlop gömbjében
Buddha megpihen
Vagy nem pihen meg
A gyöngyszem belsejében
Buddha a kertben
-
Felhősen néz(l)ek.
Tépett fény-lapjaimon
Gyűrött értékek…
(Át-láthatatlan)
- „Évfordulónkon”
Vér-szirmokat virágzik
„Szeppukud” helye…
Mert megcsaltalak:
(Kínaival japánul)
Kardod nyeltem le…
(Özvegy)
-
E tiszta könyv-test:
(Épp, hogy belelapoztam)
Máris koszos lett…
Az elhasználás:
(Tartalmakkal itatott)
Mint a tisztulás…
(Költő)
-
A földön fekszem.
Arcomon át bogarak
Jönnek a fényre…
(Meditáció)
-
Létem töredék.
A híd átfolyt alattam
S léptem víztelen…
(„Folyik a híd”)
-
Szememben felhők.
(A tó tükre mosolyog.)
Arcom víz alatt…
-
A Zen kőkertben
(Tudatom lecsillapszik)
Talpam fölszakad…
-
Alig ért hozzám,
Homlokomra úgy zuhant:
Áttetsző kavics…
(Fél-álom)
-
A tánc hiánya
Hittem, hogy felkészít egy
Belső futásra.
Hittem –és ültem,
Ám futásom görcsös lett
(Ez a Vitus-tánc)…
-
Karom elgyengül.
Ön-készülő kőszobrom
Mozdulat-lan(d)ül.
(„[Rím]faragó”)
-
Csupasz, zord kertek:
Egymástól is rettegő
Madárijesztők…
(„Aszály”)
-
Szentély oltára
Kőasztalon faláda
(Csodák csodája):
Inari Kami
Kis ládában lakozik
(A róka-isten)…
(Síntó szentély)
-
Belétörhetnék.
(Egy akt-szobor elcsábít…)
Nőszívű kőlény.
-
Immár független.
Könnyedebb –és szigorú…
Mint a haiku.
(„Fotográfia”)
-
Harminchárom év:
Kívül kereszt, belül Lét-
ra. (Így) van remény…
-
Láthatatlan vers:
Kőbe karcolt haiku
Hajszálerekkel
Mélységes sírás –
Ó, az ásás hiánya
Nem lesz megoldás…
-
Fa-lovacskázás…
Hintalóból hintaszék.
Ez is holt-játék…
-
Nem árt a méreg.
Ficánkoló kiskígyó
Gyermek szájában…
-
Az ébredések
(és eltévedt álmok is)
Öregbítenek…
-
A sok tévedés
(a folytonos javítás)
Sem fiatalít…
-
A hegy elindul.
Városoktól viszketve
Ez is (h)egyre megy…
-
Talált tükörben
Múló képek teremnek.
Ez életművem.
-
Esetlegesség:
Tudatosság(om) leve
Gyümölcseimből…
vers*
Teremtő: sok-arcú arctalan!
Létünk kínja véget nem szakad.
Halhatatlan Te is így lehetsz:
Aggastyánná tesz egy pillanat…
Egymásba szakadó szakadékok,
Egymásra felhágó éles csúcsok,
Hol rémek dúdolnak szélzúgásban,
Hol zord üresség –és álmodás van:
Ott ezúttal is elvétem utamat,
Ám eme „cselre”: csak árnyam bólogat…
* Han-San (7-8. sz.–i költő-remete) után szabadon
Rögtönzések („azonosulások”) J.A. 101!
Szakított tabuk
(f)akadnak ki belőle(m). -
Rontott haikuk…
Nem lettem Ferenc.
Voltam „József(n)ek papja”:
szerzetes-fegyenc…
Nem állt jól nekem
csuha, és rabruha sem. -
Kölcsön(t) vettem fel…
A kölcsönök csak
eleven dögök. –Íme:
levedlem őket…
Tartoztak Velem:
Nők –és talált Világok
(fejbe-vert eszem)…
Barátim mond(t)ák:
„döntsd a nőt, ne siránkozz”… –
Mama, ne átkozz!
-
Halálon túl is
folyton ráz az ébredés:
„meg-nem-születés”…
Láncos-lánctalan
medvetánc(oltatás)om
ön-kifejezés (?)…
Megteremtette(m)
azt az ismeretlen Lényt,
akit keres(t)ek…
Nem volt tipikus
(csak rá/m/ lett ruházva az)
analitikus…
„Legyőzve” minket:
a csatakos csata-kos
ön-kaput dönget…
- „Fel-tét” -
Ha készakarva
Kész a karma, utódom:
Én „nagy mű” vagyok (?)
*
Ha a karma folyamatos
(a javítás iszonyatos)
feladat.
Ezt mondom majd utódomnak
(jobbnak képzelt jó-magamnak):
„daganat”.
És a Magom,
fölvirágzó „daganatom”
fölkacag…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
