Noha csak egy pár betonkocka Fót határában - nem messze a híres Somlyó hegytől - mégis valami több. Több mint egy romhalmaz. Már maga a történelem. Egy szelet a közelmúltból, melyet olyan sokszor emlegetnek mostanság. Nagy titkok tudói a falak. S ha minden titkukat nem is árulják el, sokat mesélhetnének az akkori dolgokról. Beszélhetnének tisztekről-közkatonákról, rendszerváltásról, az ilyen bázisokat igencsak jellemző talajszennyezésről, mely itt maradt, adva ezzel nem kevés munkát a kármentesítőknek. S talán arról is, hogyan néptelenedett el.
Ilyesféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amikor pár éve egy biciklis felfedezőutam alkalmával ráleltem.
Régen ilyen rakétabázisok látták el elsősorban Budapest légvédelmét. Volt Vácegresen, Zsámbékon, Pilisben és az Urak Asztalán, és a Pilis Tetőn, valamint Mogyoródon. A most bemutatott Fóton is. S még ki tudja hány helyen? Kísérteties terület. A fegyverzetnek hűlt helye, minden ami használható volt elvittek, még a kábelt is a földből. Már csak két dombormű emlékeztet mi is volt egykoron. Üresen tátonganak a rakétasilók is. Hihetetlen az akusztikájuk. Ha előttük egy ponton elsétálunk még a legóvatosabb lépésünket is meghalljuk. Egy siló két részből áll, egyik tároló, a másik egy különálló ajtóval leválasztott helység ahol az oda beosztott tartózkodhatott. Felülről talajjal fedték be, e fölé egy valószínűleg szellőző nyúlt - ami menekülési útként is használható volt.
Az irodaépületnek is már csak falai düledeznek. Állnak, mint régi kor tanúi. Némán várják a pusztulást, míg egyszer végleg a feledés homályába vesznek. Vagy mégsem? Zsámbékon alkotócsoport művésztelepe működik egy ilyenben. De a mi a helyzet a "miénkkel"? Szemét, és szemét. Néhanapján paintballosok keresik fel, vagy a szomszédos crosspályáról jön föl valaki. S biztos akad olyan is, akinek jól esik körbenézni olyan helyen, ahol szinte megállt az idő.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
