125 éve ezen a napon hunyt el Velencében Tennyson mellett a viktoriánus kor legjelentősebb költője, Robert Browning. Az emberi lélek drámája, a szerelmi csalódás és elvágyódás költeményeinek fő témája. Alakjai a félöntudat állapotában monologizálnak. Korunkban elsősorban Stephen King Setét Torony ciklusa révén vált ismertebbé, a népszerű horror-író 8 kötetének elején a költő Roland vitéz a Setét Toronyhoz című művéből idéz. Legjobb színdarabjának az Amerre Pippa járt című művét tartják.
Ott fenn a menny, s éjente én
Pompás héján pillanatok át,
Nap s hold legyen bár büszke fény,
Nekem ragyogásuk se gát,
S kizárom csillagok hadát.
Mert én Istenhez készülök,
Isten felé röpít hevem,
S keblén, mely lakom lesz, örök,
A tünt dicsőség nincs jelen,
És lelkem végre elpihen.
Pihen, hol mindig helye volt,
S Isten, mosolyog, mint most s elébb;
Nem nőtt, fogyott még nap, se hold,
Csillagtól nem nyüzsgött az ég,
S már elgondolt mint gyermekét;
Rendelt számomra életet,
Minden körülményt megszabott,
Bármily csekélyt: szavára lett
E kéz, mit összekulcsolok,
S előbb, mint nap, hold, csillagok.
S így megteremtve és eként
Elplántálva, ártatlanul
Nőnöm parancsolá, faként,
Mely rügyez s virágba borul
Nem kutatva, miért virul;
De eszme, szó, tett szítja mind
Szeretetét lelkem iránt,
Melyet nagy szeretete mint
Örökös zálogot kivánt
Kizárólagos tárgy gyanánt.
Igen, faként, mely égbe tart,
Nem maszlagként, mely meghajol!
Óv Isten: töltsek bár italt
A bűn ocsmányságaiból
S hajtsam fel, elkeverve jól -
Tudom, abból természetem
Rügyet formál s víg szirmokat,
De harmatból mérget terem
A maszlag, puffad, felfakad -
Mit sorsa kezdettől kiszab.
Így fekve, míg a kegyelem
Táplál, mint nem muló erő,
Bősz poklok ágyát látni lenn,
És mindazt, ki eget verő
Tűz-árjában jajongva fő:
Földi éltében áldozat-
Láng akart lenni mind - nem épp
Oly kegybe, mint én, jutni, csak
Elkerülni Isten dühét;
S bűn lett a szándék, bármi szép.
Pap, doktor, remete, barát
S apáca imába kopott,
Ministráns, mártir és apát -
Kárhozott volt, bár még napot
Sem formált Isten s csillagot!
Isten, kit dícsérek; s akit
Én, senki, hogy dicsérhetek,
Ha kiszámítom útjait,
Kegyéért alkuszom, s helyet
Jobbján fizetségért nyerek?
(Johannes Agricola meditál, Tótfalusi István fordítása)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
