Az alsó-ausztriai Staatz várának monumentális romjai meghatározzák az egész környéket. A várat a XI. században építették, az első forrás Pucho de Stoz néven említi 1072-ben. A stratégiai helyen épült fontos erődítmény a Staatz-família ősi fészke volt. Név szerint ismerjük Reginger von Staatz-ot, aki 1125-től 1137-ig volt a vár birtokosa, 1178-tól 1198-ig Odalrich von Staatz, Otto és Pilgrim nevű fiai, 1200-ban Reiniger és Eberwein von Staatz, 1230-ig pedig II. Ulrich von Staatz nevét említik mint tulajdonosokat.
Fiúi ágon a Staatz-ok a XIII. század közepén halhattak ki. Staatz története szüntelen háborúskodással telt. 1176-ban II. Henrik osztrák herceg hadiszállása volt, amikor fegyvereseivel Barbarossa Frigyes császár ellenében a lombard városok és a pápa oldalára állt. Az 1230-as években cseh-morva hadak pusztítottak Staatz környékén. 1246-ban a nyughatatlan természetéről elhíresült Harcias Frigyes ragadta magához Ulrich von Kärnten lovagtól, aki addig sikeresen védelmezte az erősséget a csehek ellen. Frigyes a lovagot csak nagy összegű váltságdíj ellenében engedte szabadon, fogságba esett embereinek viszont levágatta orrukat és fülüket. (Harcias Frigyes volt az, aki a tatárok elől menekülő IV. Béla királyt is fogságba ejtette, és csak három vármegye – Pozsony, Moson és Sopron – átadása után engedte el.) 1260-ban a csehek ismét ostrom alá vették a várat, a várat védelmező Hardegg gróf katonáit az utolsó emberig lemészárolták. II. Ottokár cseh király Otto von Maissau-nak adományozta a várat. A Maissau-iak azonban nem tartózkodtak gyakran a várban, hűbéreseiket nevezték ki várnagyoknak. 1430-ban elűzték a Maissau-iakat és Staatz őrgrófság lett. 1551-ben az uradalom Breuner nagyúr tulajdonába került, aki átépítette és korszerűsítette a várat. A harmincéves háború végén, 1645-ben a svédek megostromolták és lerombolták, azóta rom. A terület tulajdonosai a vársziklák keleti lábánál építették fel új otthonukat, e kastély a II. világháború végén pusztult el.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
