Szatmárcseke Fehérgyarmattól 18 km-re található, a faluról az első írásos emlék 1181-ből származik. A település neve egy Cseke nevű erdőőr nevéből ered, a Szatmár előtag, pedig a vármegyei hovatartozásra utal.
A református temető a település északi felén található, melyet 1973-ban műemlékké nyilvánított az Országos Műemléki Felügyelőség, és konzerválták a mintegy 550 fejfát. A fejfák eredete egyértelműen még nem tisztázott. Egyesek szerint egy ősi finnugor temetkezési mód emléke, amely nem csak a Felső-Tisza vidékén, hanem valószínűleg egész Európában is egyedülálló. A másik feltevés szerint "divatos típusról" van szó, mivel a faanyag romlékonysága miatt a fejfákon megtalálható legrégebbi évszám a XIX. század közepéről származik. Egy helyi fafaragó szerint ez a csak református temetőkben fennmaradt fejfatípus az őshazából származik.
A tölgyfából készült fejfák mérete kb. 180 cm, de a korhadás miatt ugyanazt a fát 60-80 cm mélyre újra beássák, ez adja a méret beli különbségeket. A homlokzat mélyebbre fűrészelt táblás része a homlokmező, ahova a halott nevét, a halál idejét és az ABRFA (a boldog feltámadás reménye alatt) rövidítést vésik. Fő díszítő elem az egy- vagy többszakaszos, középvágásos "magyar bajusz" motívum, és a csipkevágás. Gyakori a rozetta, a stilizált fűzfa, tulipán is.
A szatmárcsekei temetőben találhatjuk Kölcsey Ferenc és a Kölcsey család síremlékét is. Kölcsey sírja a temető legmagasabb pontján álló klasszicista emlékmű, melynek közepén címeres urna található. Halálának 100. évfordulóján, 1938-ban kerültek hamvai ebbe az emlékműbe, az eredeti sírhant sokáig jeltelenül állt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
