A csehországi gótikus építészet egyik legértékesebb alkotását, a Szent Borbála katedrálist 1368-ban alapították. Az építkezést Peter Parléř műhelye végezte 1420-ig. A huszita háborúk kitöréséig a katedrális kórusa és a kápolnák koszorúja készült el, ezután az építkezés megszakadt. A vallási zavargások befejeztével a templom építése folytatódott, amiben többek között a kor legnevesebb építészei, Mathias Rejsek és Benedikt Ried is részt vettek.
A XVI. század közepén a fokozatosan elszegényedő város úgy döntött, befejezi az egyre több pénzt felemésztő építkezést. A jezsuiták 1626-ban érkeztek Kutná Horába, átvették a katedrálist, és hozzákezdtek annak javításához. A belső részeken néhány barokk változtatást hajtottak végre. A székesegyház külső megjelenését az eredeti sátortetőt felváltó nyeregtető, valamint a székesegyházat az új jezsuita kollégiummal összekötő erkélyfolyosó változtatta meg. Mai formáját a 19. század végi restaurálási munkálatok következtében nyerte el, ezekben a legjelentősebb purista építészek, Ludvík Lábler és Josef Mocker vettek részt. A templomban megmaradtak a kora gótikus és a 15. századból származó reneszánsz festmények. A legrégebbi a pénzverők kápolnájának díszítése, amelyet a helyi pénzverők élethű, ikonográfiai szempontból egyedi motívumokkal díszített munkái alkotnak. Közép-Európában egyedülálló jelenségnek számít a Smíškov-kápolna egységes díszítése, a tér és a táj tökéletes perspektivikus ábrázolása, az adományozók arcképeinek megörökítése és a háttérben elsőként felbukkanó motívumok.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
