A temetőt egy közeli szegényházról nevezték el, amelynek kápolnáját Szent Márk tiszteletére szentelték fel. A temetőt 1784-ben nyitották meg, miután II. József császár rendelete megtiltotta a további temetkezéseket a Bécs külső falain belüli temetőkben. Azt is elrendelte, hogy a holttesteket jelöletlen sírokban, koporsó és balzsamozás nélkül kell eltemetni. Ez a rendelet azonban soha nem lépett életbe Bécsben, mert a város kormánya megtagadta a jóváhagyását, mivel a lakosság nem akarta, hogy a pestisjárvány idején kialakult tömegsírokról emlékeztessék. A 18. század végi Bécsben nem voltak tömegsírok.
Így hamis az a közkeletű feltételezés, hogy Mozart sírját azért nem jelölték meg, mert túl szegény volt. Az 1791-es temetése a Stephansdomban tartott temetés után egyszerűen az akkori előírásokat követte.
A leghíresebb személy, akit a Szent Marx temetőben temettek el, Wolfgang Amadeus Mozart. A sírjának megtalálására tett későbbi kísérletek mind kudarcba fulladtak, beleértve özvegyének 17 évvel Mozart halála után végzett keresését, valamint Vincent Novello 1829-es kutatását. 1855-ben egy sírkövet állítottak fel a feltételezett helyes helyen. Később a követ áthelyezték a Zentralfriedhofon található híres zenészsírok csoportjába. A St. Marx temetőben egy munkás a sírkövet egy emléktáblára cserélte, amelyet ismét több adakozó bővített ki. A ma ismert emlékművet Florian Josephu-Drouot bécsi szobrászművész 1950-ben újította fel.
Az évek során a temető többi része elkorhadt. A 20. században helyreállították, műemléki védelem alá helyezték, és 1937-ben megnyitották a nagyközönség előtt. (Forrás: Wikipédia)
Gyimesi Ildikó fotói
