Tóth Dénes versei

Dühödt vad
(...flammis acribus addictis...)

Korbácsol mit kicsiny Csillag
Eléred és kéred a Jóslatát!
Mit, miért, hogy s mivé?
Ezt nem érti-e?
Hogy érezné e nehéz ingoványban?
Nehéz minden mozdulat
Próbáld hisz nincs Más
Vagy talán Megbocsátás?

Egyetlen

Hadd Kicsiny Szív
Hisz Mély Íz
Talán Megélhetnénk?!

Üdvözülés
(Memento Emuna elis…)

Nézd mivé lettél
Örökkè örködsz…
Idegen testbe kellett lépned
Hiszel-e még létben?
Hallgasd, érezd, szólj…
Nem kell több szó!

Szürreális látomás
(Dali emlékére)

Eggyéváltál a nyugodtságot hozó nyugtalansággal
Képtelenség e mardosó létben?
Mit tehetnél akkor mással?!
Kapaszkodnék Ajkába hisz nem Enged-e?
De e állapotban képtelen
Hisz Èrzem Kéjét…
Nem jöhet új hajnal nem is vágyom rá
Ha elérem már enyém lenne
Kit hagynál hát?
Nem vágyom Szíve Zakatolására
Csupán Lassú Zsoltárára!

Teljesség felé

Ki vagyok s mit keresek?
Keresem utam s remélem meglelem!
Vagyok ki vagyok a világnak szeretője
Nem akarok Mást csak e szerepet!

Gyenge, gyarló vagyok mint egy gyilkos
De ez az én sorsom!
Bűnbeesés nélkül nincs feláldozás
Ez az egyetlen igazság!

Nem akarok MÁST csak ADNI!
Nem akarok MÁST csak SZERETNI!
Nem akarok MÁST csak ÉLNI!

Hazatérés

Súlyos percek, órák, hetek már mögöttem
Hazatértem oda hol igazán élhetek!
Ez az a hely, ahol még a madarak is másképp repülnek
Most már én is szelek szárnyán szállok végre!

Magyar levegő, magyar ízek, magyar emberek, magyar nyelv!
Igen egy megfejthetetlen, titkos talizmán nekem!
Használd okosan s Minden kincset megtalálhatsz ezzel!
Csak légy mindig nyitott, alázatos s türelmes!

Szeretem a magyar kikeletet mint Senki más!
Úgy kell ez nekem mint Semmi más!
Hiányzott szülőföldem, e szentföld, Magyarország!
Úgy kell ez nekem mint Semmi Más!

Van egy hely hol minden álmom valóra válik
Van egy hely hol elfogadnak engem is!
Van egy hely ahonnan senki soha nem tér vissza
Ott akarom egyedül a végtelen utamat!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 01. - 07:37 | © szerzőség: Tóth Dénes