Váradi Eszter versei

A száj, a suttogó

A száj, a suttogó
Alkony után holdfénykonyak
Esőverten szitálom emlékeim.

A rostákban elakad egy kicsorbult dallam.

Hiányzik még egy kő
Az árvaság bástyájából
Érzéketlen álmok
Az utolsó könnycsepp
Egy rég kiszáradt folyamban…

Helyettes kényelem

asztaltáncoltatás-böngészde
az előírt métely
mésztartalmú melléklépcső
halálvágy és erjedés
hüledező virágárusok
már viszálykodnak mind ők
hűvös szántszándék
huszonegyeznek és várnak
helyzeti előny
csillog-villog nyomorúságos
nyugati királyság
kirepedezik de működik
kosarak fáznak fenn
nyomkeresők vagy nyomtalálók
rövidzárlat

Szavak –
– Szigetek
Bátortalan boldogságok…
Fényképek.

Nemvers

Sokféle szín
Könnyek festették őket
Gyermekek a sötétben
Béremet várom.
Lánc és köröm
Veled szaladnak ők
Sokféle arc
Lecsukódnak a szemek.

Holnap II.

Hol a holnap?
Meztelen árnyékom mögött.
Az én nevem: Idegen.

Ha árnyékom átlépem,
Elillan örökre
A holnap és minden.

Virágok az esőben

virágok az esőben
a vízcseppek harmatként hullanak
vörös szirmaikra
sötét az ég alja
sötét az ég teteje
rohanó emberek fejükre húzott kabáttal
porszemek a távolban
elúsznak a vízcsermelyben
elmossa a gondjaikat
elmossa az örömeiket
letépett leveleiket sodorja
egy eltévedt fiatal szellő
gyökértelenek maradunk
a vízcseppek ólomsúlyként koppannak
arcszirmainkon
mi vagyunk a virágok az esőben
mi vagyunk a virágok az esőben.

Manapság

A nagy hős,
A falu becsese,
Aranyfokozatú babérlevél-díszes
Érdemrenddel kitüntetett, kitüntetett
Tizedes helyettes
Rég halott már.
És hogy a rendőrnek
Kontaktlencsés szemébe merjek nézni,
Nem kell előtte tíz éven át
Bátorságot gyűjteni.
De érzem, és tudom, valahogy bennem él,
Pedig soha nem ezt nevelték,
Valami itt nagyon nincs rendben.
Régen nem mondhatok
Semmi jóval kecsegtetőt,
Régen nem kecsegtetek
Mondatokba álcázott semmivel,
Régen nem semmiztek ki ennyire
Kecsegtető mondatokkal,
Régen nem mondtak ennyi
Semmiséggel teli ostoba hazugságot,
Ennyi tervszerű, tömeggyilkos ötletet.

"Az arany virágcserép"

Zöld kígyók vagyunk
A szalamandra és a tűzliliom szerelmének
Gyermekei
A neveletlen mimóza
Nem gázol át a füstön
Szélcsend
Hóvihar
Kalapács koppan a lábujjon
A pokol tornácát keresem – csak egy lépcső
Elrepedt vízvezeték
Gyűlölöm a pénteket
Névtelen Elhagyatott
Sivatag
Eltűnt a szerelmem
Hol van a szerelmem?
Ébresztőóra-csörgés
Reggel…

Kóborlok

Vázizomzat
Roppanó kételye
Rámsikolt,
Belül felnevetek,
Émelygés
Érzete kegyetlen,
Kellemetlen,
Párnaszerű testemen
Bársonyként,
Alkonyod szeretem,
Virágszirom
Lehellete szemedben,
Rózsatő
Mosolygása kezedben,
Tűlevél
Fenyőfát keretez,
Tündöklő
Hajnalban felfedez,
Kardvirág,
Kergetőző hárskender,
Zöldellőn
Falevél körbevett,
Ébredés
Hajnali kertedben.

Megjelent a Tajtékos Sorok II. számában

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 01. - 06:49 | © szerzőség: eszterit