WGT; Parkbühne 2011. Június 13.
Sajnos van egy olyan rossz mondás, hogy egyszer minden jónak vége lesz, nos így történt ez most is, a jubileumi fesztivál zárónapjához érkeztünk, és ugyanazok a jelek mutatkoztak rajtam mint már a korábbi megmozdulások alkalmával. A fáradtság, kialvatlanság erősödő jelei lesznek úrrá ilyenkor az emberi szervezeten, de hát egy fesztivál erről szól, igaz egyiken sem kell annyit kutyagolni mint a Lipcsein, mert itt több kilométer is lehet két fellépőhely között, és időbe és energiába kerül az átjutás egyik helyről a másikba.
No de félre a fecsegéssel, hiszen itt volt az „uccsó nap”, ami igazán kellemes kikapcsolódást ígért. Akárcsak tavaly, ez az esztendő koncert programja itt ért véget a számomra a Parkbühnében. A Klara Zetkin /1857 - 1933/-ről elnevezett parkban, akiről röviden annyit kell tudni, hogy az ő nevéhez fűződik a Nemzetközi Nőnap ünneplése.
Nos a park hatalmas fái között megbúvó szabadtéri színpad pódiumán kezdődött az első szuper buli nem sokkal fél hét után a THE BEAUTY OF GEMINA fellépése. A svájci illetőségű zenekar 2006-ban alakult. A mostani felállás: Michael Siele /ének, gitár, programok/, Mac Vinzens /dob/, David Vetsch /basszus/, Dennis Mungo /gitár/. A banda stílusát illetően megtalálható zenéjükben a synth és a dark rock valamint az alter rock vonásai is, amelyet az expresszív dallamok és a kompozíciós kifinomultság tesz teljessé. A zenekar alapítója Michael sokat foglalkozik a dalszövegek megformálásával, amelyek tükrözik ezen stílusok világát egyben, amelyek az öngyilkosság, a depresszió,a magány vagy a szívfájdalom fogalmai. Az együttes az elmúlt öt évben eddig három stúdióalbumot és egy DVD-t prezentált. 2008-ban Zürichben a SMASHING PUMPKINS előzenekara voltak, majd az ASP csapatával turnéztak Angliában. A második és harmadik lemezük már saját kiadójuk, a Bog Music gondozásában került kiadásra. Nagyon jó intenzitással kezdődött a buli, erősen és precízen szóltak a hangszerek és az ének is rendben volt, aztán a koncert közepén sajnos hibák csúsztak az előadásba ugyanis a gitáros Dennis három dalban is erősen félrepengetett, de szerencsére nem vitte el a banda lüktető hangulatát más irányba. A fellépés vége felé érkeztünk, amikor is Michael észrevett egy apró fiúcskát aki az apukájával nézte a műsort és gratulált az új nemzedék részvételéhez. Mindent összegezve egy igen erős és színvonalas profi előadást láthattunk kezdésnek, csak az a fránya gitár elnyúlás nem kellett volna, de nekem így is nagyon kellemes perceket szereztek nyitányként.
Következett egy húsz perces átállás, így volt idő egy kicsit körbenézelődni, vásárolgatni, de eközben örömmel fedeztem fel, hogy régi ismerős arcok is vannak a bulin, akik már egy ideje külföldön próbálnak szerencsét és megélhetést. Szerencsére volt időnk beszélgetni, igaz nem sokat, de így is nagyon jó érzést keltett bennem ezekkel az emberekkel pár mondatot váltani, hogy mi újság velük, mik történtek azóta itthon, mióta messze élik mindennapjaikat határainkon túl.
Az idő gyorsan elrepült és már kezdődött is a második előadó a TYING TIFFANY koncertje. A csapat 2005-ben alakult az Olaszországi Padovában. Tagok : Tiffany /ének, effektek/, Lorenzo Montana /gitár, billentyű/, Lollo Saldano /gitár, billentyű/. Az énekesnő Tiffany korábban EBM dj-ként szerepelt sok helyen, majd ezután dönt úgy, hogy az elektronikus zenében kamatoztatja tovább a tudását. Még ebben az évben meg is jelenik a debütáló album az "UNDERCOVER". Innentől kezdve állandó kísérletezésbe kezd a muzikalitás terén, és olyan stílusokat sző bele zenei világába mint a hardcore techno, electroclash, synthpunk, a dark-wave vagy a gothic rock. Az első LP nagy érdeklődést vált ki Itáliában. 2007-ben a Hollandiai Groning városában a New Musical Express színpadán hatalmas koncertet ad, ahol felfigyel zenéjükre az "I Scream Records", így második lemezük a "BRIAN FOR BREAKFAST" már eme kiadó gondozásában lát napvilágot 2008-ban. Ez a kiadvány még elsöprőbb sikert arat elődjénél és ezután indul a banda egy nagy európai körútra. A turné során olyan művészekkel lépnek fel mint IGGY POP, PENNYWISE, THE RAPTURE, STEREO TOTAL vagy ALEC EMPIRE. Ez az év még tartogat meglepetést a számukra hiszen két videoclip, az "Independent" és a "Slow Motion" elnyeri a nemzetközi sajtó díját. 2010 tavaszán készül el harmadik korongjuk a "PEOPLE TEMPLES" című, egy másik kiadó a "Trisol" szárnyai alatt, amely kemény sötét hangulatot áraszt magából, és olyan témákkal foglalkozik mint a generációk közti szakadék, a hiányzó ideálok vagy a kritikus tudatosság általános érzése. Az album címe egyébként az 1978-as San Francisco-i tömeges öngyilkosságra utal. Az élő show igen erős nótákkal vette kezdetét, és az már az elején kitárulkozott az énekesnő igen érces orgánuma, amely az ércesebb tónusoktól kezdődően a sikoltáson át az egyszerű kisded harmóniával megfűszerezett széles skálájú repertoárral rendelkezik. A műsor elején egy kapucnis kis lenge pólócskában tündökölt Tiffany, de a későbbiekben lekerülvén fejéről a fekete borítás, megcsodálhattuk kislányos arcát az egyenesre vágott szembe lógó haját, ami mára már védjegyévé vált. Fantasztikusan harmonizált a billentyű effektek a gitár és az elektromos dobok játéka, nagyon profin helyén volt minden hang és beállítás. Szerencsére az újabb dalokból is kaptunk egy pici ízelítőt. Mivel még először volt szerencsém látni a formációt számomra óriási hatással bírt a koncertjük, tényleg lenyűgöző előadásban részesültem.
Az olasz trió után következett az est - mondhatnám úgy is - fénypontja, szintén egy legendás banda a MEPHISTO WALZ.
A formációt 1985-ben alapította Bari-Bari /Barry Galvin, ének, gitár, billentyű, szöveg/ miután kivált a legendás CHRISTIAN DEATH csapatból. Nem sokkal ezután csatlakozott hozzá egy nagyszerű hanggal megáldott énekesnő Christianna személyében. A későbbi években aztán kész átjáró házzá vált az alakulat, jöttek mentek a muzsikusok, többek között olyan zenészek fordultak meg itt mint David Galas /dob, billentyű/ aki 1992-től a LYCIA nevű felállásban zenélt tovább, vagy William Faith /basszus/, aki szintén bejárva a nagy amerikai death rock palettáját 1993-ban megalapította a szintén legendás FAITH AND THE MUSE együttest. A zene amit a M.W. képvisel a komor légkör fűszerezve dallamos éteri hangokkal, a gitárok különleges muzikális beállítása és a női énekhang érces, előtérben történő vibráló lüktetése teszi teljessé a dalokból áradó profizmust. Az első 6 számos kislemezük 1986-ban jelenik meg, azonban a debütáló album a "CROCOSMIA" megjelenése csak 1992-ben történik meg.
Mindez ideig összesen 7 stúdió kiadvánnyal büszkélkedhet a formáció. A legújabb LP, amely 7 év hosszú hallgatás után került a boltokba "III. RD. INCARNATION" címmel szinte új színeket és zenei felfrissülést hozott a M.W. életébe, hiszen az új dalok rendkívül jól sikerültek, és a kiadványra a nemzetközi sajtó is igen pozitívan reagált. Azonban az énekesnői poszton is hatalmas változások mentek végbe, hiszen egy fiatal tehetséges hölgy Sara Reid viszi tovább a csapat kultikus hírnevét. Nos az este utolsó záróakkordjaként léptek a pulpitusra a Los Angeles-i zenészek és kezdetét vette egy alámerülés a régi és az új meghitt, és egyben kavargó világába. Két régi dallal kezdtek ,de utána bepillantást - jobban mondva hallgatást - nyerhettünk az új LP anyagába is. Az "Alexandria" lüktetős ritmusa vitt át a "The Storm" melankolikus világába, amely nóta egyből szíven ütött, valami nagyon mély régi emlék kapuját nyitotta meg bennem, ahogy Sara előadásában hallottam először ezt a szerzeményt.
Egyszerűen fantasztikusan, hibátlanul szólt minden, nem csoda hiszen Bari-Bari minden apró részletre odafigyelt, mint ahogy azt már teszi hosszú évek óta. Érdekesség volt, hogy vendégzenészek segítették Sara és Barry duettjét. A bőgőnél egy igencsak régi deathrock arc Benn Ra a HATESEX formációból, a doboknál Christian Omar Madrigal Izzo a CHRISTIAN DEATH 1334 ütőse vitte a ritmusokat, míg a háttér vokál és az effektfelelős Myriam Galvin, Barry húga volt. Kissé elképedve láttam hogy bizony Bari-Barin igencsak mély nyomokat hagyott az idő múlása, de zenei kreativitása még tartogat meglepetéseket számunkra. Viszont üde színfoltként tündökölt az új énekesnő Sara, aki talpig bőrben, csizmácskájában, tupír frizurájával, és megszámlálhatatlan ékszerével felvértezve csodásan helytállt. Igaz, különbség van az ő hangja és a korábbi vokalista Christianna között, de semmi esetre sem tartom rossz előadónak. Végül leszállt az est a parkszínpad falai közé, és elérkezett a szomorú búcsú pillanata, előtte azonban még két nagy klasszikus dal hangzott el a ROLLING STONES egykori slágere a "Painted Black" és IGGY POP híres szerzeménye az " I Wanna Be Your Dog". Aztán vége lett a hangversenynek és kicsit szomorkásan indultam vissza a táborba, hiszen másnap a korai kelés, csomagolás, az utazás fárasztó órái vártak ránk. Végetért hát a XX. jubileumi Treffen fesztivál, s hogy mit hoz a jövő, mikor kerülök ismét Lipcse városába ebbe a gyászos de annál inkább látványokban bővelkedő forgatagba, az még a jövő zenéje, és értékelve az elmúlt 13 évet melyeket a német fesztiválok világában töltöttem, csak azt tudom elmondani, hogy olyan zenekarokat, előadókat sikerült látnom, koncertjeiket átélnem, amikhez foghatókat sosem kaptam volna meg, ha nem látogatok ki több száz kilométer távolságra hazámból, és csak azt tudom ajánlani azoknak akik még nem részesültek ezekben a kiváltságokban, hogy egyszer jussanak el egy ilyen pompás rendezvény sorozatra.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
