Az idén fennállásának 20. évfordulóját ünneplő fesztivál, mely neves eseménynek azóta is Lipcse az otthont adó városa, méltán nevezhető egy igazi goth ünnepélynek.
Az első ilyen megmoccanás megrendezésére még 1992. május 29-30-án került sor az "Eisekellerpark" - ban, ahol néhány száz ember volt akkor jelen. Az azóta eltelt időkben azonban igencsak megváltozott a helyzet, ugyanis ez a találkozó mi tagadás világméretűvé terebélyesedett a hosszú évek során.
A németországi határokon átlépve a világ minden tájáról érkeznek zenekarok, előadóművészek, hogy minden évben Pünkösdkor egy négynapos feketén kavargó forgatagban mutassák be szerzeményeiket és új dolgaikat, színpadi tehetségüket, ezzel is színesítve a nem mindennapi programokat.
A csütörtöki nulladik nap mindig is élő fellépésektől mentes napnak számított, de ezúttal kivételt tettek a szervezők, ugyanis a legelső Treffen csapatait vették egy kalap alá, és hozták össze újra egy estére a legnagyobb színpad. az "AGRA HALLE" falai közé.
Az együttesek el is fogadták a meghívást, így egymás után léphettek a deszkákra felidézve az első fesztivál hangulatát. Az esti események előtt idekívánkozik az évek óta Magyarországról is tiszteletét tevő emberek sora. Az idén sem történt ez másképpen.
Különböző napszakokban történt az érkezésünk, és a jegyvásárlás, sátorállítás után még maradt pár óránk, hogy kifújjuk magunkat és arra is jusson idő, hogy beszélgessünk és ráhangolódjunk az estére némi mennyiségű ital elfogyasztása mellett.
Az első banda. aki nyitotta az estét a DAS ICH volt, amit én személy szerint nem néztem, de ezt később nem bántam meg, hiszen a szólóénekes Stefan Ackermann súlyosan megbetegedett és műtéti beavatkozáson esett át, így két hétig intenzív osztályon ápolták őt. Helyette két barátja Vic Anselmo és Myk Jung vállalta a fellépést, de az elmondásokból ítélve az élő műsor elég gyengén sikerült. Időközben leszállt az est a camping fái és bokrai közé, és ekkor vált érdekessé a program a nagyszínpadon.
Az AGE OF HEVEN következett. A bandát 1991 tavaszán alapította három jóbarát lipcsében. Jelenlegi felállás : JU Age /ének/, Heidi /billenytűk/, Christian /gitár/,Chroma /basszus/ és July /gitár/. Először csak kedvtelésből kezdtek játszani, később azonban már komoly szándékkal vetették magukat a dalok írásába. Első demojuk a "HEAVEN TEARS" 1992 elején készül el, amely 12 nótát tartalmaz, majd ezután kapnak meghívást az első Treffen fesztiválra, amely az áttörést jelentette számukra. 1993 márciusában adják ki második demojukat a "TRUE FACES" címmel és ez év őszén lát napvilágot debütáló albumuk az "ARMAGEDDON". 1994 végén a formáció majdhogynem megszűnik létezni egy, a csapatban uralkodó feszültség miatt, de aztán 1995 tavaszán ismét újraindul a gépezet. 1996-ban jelenik meg második lemezük "THE GARDEN OF LOVE" címmel. Egy évvel később ismét fellépnek a WGT-n, de aztán Axel a frontember távozik a csapatból, így az A.O.H. beszünteti további zenei tevékenységeit.
A nagy csend egészen 2005 tavaszáig tart, amikor is megtörténik a nagy visszatérés és március 6-án a Moritzbastei falai között tartják első fellépésüket. 2009-ben aztán két hölgy is csatlakozott az együttesbe, Heidi a billentyűket, July pedig a gitárt vette szárnyai alá. Az idén pedig egy vadonatúj demoval rukkoltak elő ami a "LETHAL POISON" címet viseli. Mondanom sem kell, hogy az élő show fantasztikus hangulatban szólt a színpadon. Egyszerűen megsemmisítő hatással hatottak rám a régi ismert nóták hihetetlen profizmussal előadva. A hangszerek keverése is segítette, hogy egy igen színvonalas koncertet élvezhettünk, mint egy esti ráhangolódásképpen. Sajnos igen rövid időt kapott a csapat és körülbelül ötven perc után már vége is volt a programnak, pedig az ekkorra már igencsak jó hangulatban lévő publikum még szívesen nézte és hallgatta volna tovább a műsorukat. Bízom benne, hogy a most talpra álló ötösfogat a jövőben még tartogat igazi zenei meglepetéseket a számunkra.
A soron következő zenekar az ETERNAL AFFLICT volt. A csapat 1990-ben alakult. Még ebben az évben adják ki első kislemezüket a "SEXUAL DECAY"-t, amelyet a híres "SSE Studios"-ban rögzítenek. Muzsikájukkal az electro, EBM vonalait követik, megfűszerezve egy kis dark wave eleganciával. 1991-ben kerül piacra első korongjuk "ATROCI (-ME)TY" címmel. Az azóta eltelt évek alatt már 12 stúdiólemezt készítettek, a legutolsó az "/ION/" 2009-ben jelent meg. A banda igazán a "SAN DIEGO" című, azóta már eposszá vált nótával írta be magát a zenei történelembe. Az André Kampmann, Markus Borrowski és Winus Rilinger alkotta trió az elmúlt két évtized alatt bizony sokat kísérletezett az elektronikus zene válfajaival, ez változatos albumaikon is hallatszik. Sok fesztiválra is meghívták már őket pályafutásuk alatt és ez az idei WGT összejövetel igazi kihívásnak ígérkezett. Hatalmas üdvrivalgás közepette kezdték a blokkjukat az esseni zenészek, és csak záporoztak a régi már ismert slágerek egymásután. A hangbeállítás kicsit karcosan szólt és néhol elnyomta az éneket, amit aztán sikerült korrigálni. A végére maradt természetesen a nagy sláger a "San Diego", melyet mindenki tombolva fogadott. Ha a technikai részek jobban dominálnak a koncerten még talán élvezhetőbb is lett volna az egész produkció, elég sok ember inkább elégedetlenségét fejezte ki azzal, hogy inkább a külső dohányzó részen foglalt helyet. Kár volt ezért a csapatért, többet érdemeltek volna aznap estére.
Viszont még hátra volt a finálé. Zárásként egy igazi legenda a LOVE LIKE BLOOD búcsúztatta a közönséget. A zenekart 1988-ban alapította Gunnar Eysel. Egy évvel később csatlakozott hozzá testvére York, aki az énekesi posztot vette át elődjétől Pedrog Vulin-tól. Első kislemezük a "SINISTER DAWN" még ebben az évben a boltokba kerül, amelyet egy évvel később követ az első LP a "FLAGS OF REVOLUTIONS". Összesen hat stúdiólemezt készítenek a fennállásuk alatt, plusz számos kislemez és két válogatás korongot is kibocsátanak, amelyekre igazán kuriózumnak számító felvételeket játszanak fel. 1999-ig hamisítatlan gothic rock muzsikát kreálnak a srácok, azonban az egy évvel később megjelenő "EXPOSURE" lemezen már szinte nyomát sem látni a régi hangzásvilágnak, helyette gótikus metál és a hard rock stílusjegyei a fő meghatározók. 2001-ben aztán végleg abbahagyják a zenélést az Eysel fívérek, mígnem 2010 januárjában bejelentik, hogy részt vesznek a húszéves WGT-n egy kuriózumnak számító koncert erejéig. Visszatérésről szó sincs, inkább a 12 éves pályafutásukat akarják lezárni egy exkluzív fellépéssel. Nos ahogy az várható volt az "AGRA" csarnoka zsúfolásig megtelt és lélegzet visszafojtva várt mindenki a nagy eseményre. Aztán elkezdődött a show, és szinte percek alatt tombolásban és üdvrivalgásban tört ki a közönség. egymás után záporoztak az egykori már ismert dalok a "Within The Realm Of A Dying Sun" vagy a "Johannesburg", hogy csak két nótát kiemeljek a sok közül. Nagyon rendben volt a hangosítás, nem úgy mint az előző csapatnál, szuperül voltak beállítva a fények, a füstgépek – egyszerűen tökéletesre sikeredett a finálé az L.L.B. számára. A bő egyórás produkció után kisvártatva visszatértek a deszkákra, hogy még egyszer utoljára a húrok közé csapjanak, ez a visszatérés azonban igencsak visszavetette az aznap esti már jól felépített programjukat, ugyanis a metálos korszakban készült szerzeményekből válogattak párat, így a búcsú eléggé lehúzósra sikeredett szerintem. Mindenestre felemelő érzés volt látni őket élőben, ahogy az est többi fellépőit is, lehetőségünk volt egy kis időutazásra az első Treffen hangulatát megidézve.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
