WGT 2018 | Beinhaus

Neue Deutsche Industrie! A Beinhaus 1994 óta csörömpöli és zúzza darabokra a germán színpadokat, mintegy negyed század alatt bizony rengeteg hulladék maradt utánuk, valamint a komoly fülzúgás, amit a hallgatóság kalapács-üllő-kengyel szentháromságára gyakoroltak.

Napjainkban úgy is mondják, ők az új Einstürzende Neubauten, ami a jelenlegi hangzást illetően abszolút helytálló lehet. Ez volt a fő hajtóerő bennem is, amikor a Kantine színpadát választottam ezen a hétfői délutánon. Számos 'Neubauten koncertet láttam már, de ezek már nem az Autobahn-os vadkorszakból valók: a 2000-es években már precíz műgonddal és kiszámított - ettől függetlenül gyönyörű - számokkal jelentkezett a Blixa-gárda, az igazi fémorgia akkortól már a múlté.

De visszakanyarodva hőseinkhez, a durva krampácsolás a jelen korszakához köthető csak igazán, a Beinhaus operált mindennel, ami az Új Német Ipar jellemzője lehet. Zenéjüket bontótelepi hulladékokon, acélhordókon és tölgyfapajzsokon művelik, fűszerezve persze flexel, kalapáccsal és ütvefúróval, de mindezen túl a negyed százados munkásság magán hordozza a Test Dept és a Godflesh kérgesre ütött névjegyét.

Mindemellett fontos elmondani, hogy a hátán nem elsősorban a vasak és instrumentumok bedaralása viszi el az előadást. Ulrike folyamatos "kölcsönhatásban" van a közönséggel, előadásmódja már-már dermesztő, eszelős. Mindig nagy élvezettel figyelem, amikor a frontember vegzálja vagy bevonja közönségét, a reakciók  a kézzelfogható ijedtség, meghátrálás: robbanó energia és feszültség. A repetitív minimalizmus mindezt fokozza, nyakonöntve ránkzúduló fémrobajjal - készen van a Beinhaus, elindul a gyártósor. 

 Talán az egyetlen ember, aki ezt a koncertet nem élvezte volna, ha jelen van, az a fő fellépőként ugyanitt később színpadra lépő Blixa; de sörünket két performansz között fogyasztva láttuk, amikor egy kék sportautóval a beállásuk után távozott. Pedig nem ártana az öreg piperkőcnek sem, ha néha úgy istenigazából nekiállna a vasak mögött izzadni, néha úgy érzem, kicsit túlteng benne a magyar energia...

Az viszont egészen biztos, hogy a Beinhaus az utolsó szikrát is a közönségre hányta. A mintegy órás koncert végén sokak ragadtak a színpadról leadott hangkeltő eszközöket (lásd: fémlapok, vasrudak, kockakövek), hogy együtt ünnepeljék a Fémek és Hangok nagy Találkozását, mert örömünnep volt ez a mai, nem is akármilyen!

fotók: Valovics Tímea

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2018. 07. 12. - 07:09 | © szerzőség: Gelka