Love Is Colder Than Death, Press Gang Metropol, The Eden House
A némileg fárasztó "zero day" után, aminek estéje egy hajnalig tartó sétálgatásba és sörözgetésbe torkollott, nem a legüdébben, de mindenképpen várakozva indultunk az egyik legtávolabbi helyszín felé, ami évek óta a deathrock műfaj egyik fő bázisává is kinőtte magát; ez a Felsenkeller.
A helyszín kétségkívűl belülről impozáns, színházra emlékeztető karzat, a színpad felé lejtő közönségi szín, és egy közepes méretű színpad. Fura kicsit a koncertek között az utcai látkép: a közvetlenül előtte futó utcán átbotladozó extrém arcok egy furcsa atmoszférát teremtenek az amúgy kívülről eléggé leélt, de szép épületnek.
Úgy is mindhatnánk, múltidézésre jöttünk ide az első napon, de egyébként az egész nap erről szólt számunkra. A Press gang Metropol neve annyira sokat nem mond szerintem legtöbbünknek, de ha hozzáteszem, hogy a Corpus Delicti énekesének formációjáról van szó, akkor a dark-wave/gothic régi szerelmesei nyilván rögtön érdeklődéssel tekintenének egy ilyen koncert elé. Annyira egekbe magasztalni a PGM-t nem tudnám, egy kiegyensúlyozott szép gitártémákkal kidolgozott dark wave/indie zene, amit nyomnak - de én elsősorban azért jöttem, hogy a koncerteken visszanyúlásként leadott delictis "Saraband"-ot élőben halljam, elnézést ezért, de alapvetően egy virtuális pipára vágytam, amit elégedetten zsebre is vágtam.
A The Eden House-t többszőr kénytelen voltam elodázni, ha jól emlékszem tavalyelőtt debütáltak a WGT nagyszínpadán, de egyéb koncertek fedése miatt kénytelen voltam kihagyni, pedig érdekelt, hogy milyen lehet az, ha Nephilim-gitáros Pettit egybegyűjti olyan bandák tagjait, mint az All About Eve, vagy a Faith & the Muse - bár a myspace-n hallottak nem győztek meg egészen, de régóta tapasztalom, hogy vannak produkciók, amik igazán csak élőben ülnek.
Alapvetően nem ez történt ebben az esetben, sajnos a várakozásomat bőven alulmúlta ez a koncert, nekem sosem feküdt az a műfaj, amit talán leginkább az Inkubus Sukkubus képvisel a goth zenei palettán - egy erősen előtérbe helyezett női vokál, rengeteg gitár és talán nagyon lecsupszítva "rockos" hangvétel.
Nagyon nem is erőltettem a dolgot, kedves ismerőseinkkel beszélgettünk egy órácskát a kinti parkban, majd a városi színház felé vettük az irányt, hogy a régóta várt Love Is Colder Than Death koncertjét meghallgassuk. Jóval előbb mentünk, mert a színházban veszélyesen hamar el szokott fogyni a férőhely. Ezúttal szerencsére betegség nem jött közbe, tavaly a lemezbemutató koncert maradt el az énekesnő torokbaja miatt. A LCTD hazai pályán játszott, hiszen lipcsei illetőségű.
Kétségkívűl gyönyörű nóták hangzottak el, ismét keresztmetszetet adva a zenekar sokévi terméséből, felemelő koncertben volt a teltháznak része, ami nekem hiányzott, az a dualitás, ami a férfi énekes hiányában az összhangból elmaradt. Arról hírem nincsen, mi történhetett, kisegítésként Ralf vokálozott ugyan, de ez nem teljesen volt ugyanaz a koncert, mint amit 2003-ban és 2005-ben ugyanitt láttam.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
