Vály Sándorral sikerült személyesen is megismerkednem néhány évvel ezelőtt, amikor nemcsak Pécsett, de a budapesti Trafóban is koncertezett az Itáliában alkotó művész. Zenéjében és emberi hozzáállásában a radikális őszinteség jellemzi, örömmel vettem hírét, hogy hosszabb alkotófolyamat után a közönség elé tárható új albuma. Ennek kapcsán tavaly év elején már hosszabb interjúmban nyilatkozott:
"A The end of the Tragedy nem azt jelenti, hogy megszabadulhatunk létezésünk drámájától, de attól igenis megszabadulhatunk, hogy e fölé ne szervezzünk pluszba szenvedést sem embertársainknak sem a világnak. Amit ma látok a világban nem szól másról, mint folyamatos tragédiák szervezését önmagunk és mások rovására. A lemez nyitó száma (God) Isten magányával kezdődik, amikor felüvölt a teremtés előtti végtelenben; I'm fucking alone! és az utolsó szám (Solitude) az ember magányával végződik, ahol az Isten halála utáni csendben felüvölt az ember; We're fucking alone!"
