A Volkova Sisters rajongói az idén nyári, szintén az A38 hajón tartott koncert óta türelmetlenül várták a zenekar hazatérését. A nagy várakozással kísért koncert beváltotta a hozzáfűzött reményeket, az egzotikus vendégzenekarral fűszerezett este nagyszerűen sikerült.
Úgy tűnik, a Volkova Sisters is becsatlakozott a magyar darkwave szcéna legsikeresebb “exportcikkeinek” sorába, a Thy Catafalque és a Black Nail Cabaret mellett: ezek a formációk a külföldi zenei körökben lassan nagyobb népszerűségnek tesznek szert, mint Magyarországon. Volkováék régóta járják a külföldi klubokat és fesztiválokat, de az utóbbi másfél év során gyakorlatilag beszippantotta őket a londoni underground, évi egy-két koncertet hagyva a hazai közönségnek. Úgy tűnik, ezt a hazai közönség értékeli és megbecsüli, mivel a karácsony előtt megszokott világvége-hangulat, valamint a csütörtök késő esti kezdés ellenére megtelt a hajó nagyterme.
A zenekar sítlusát divat a gombamód szaporodó fantázianevek tömegével körülhatárolni, az “indusztriális pop”-tól a “shoegaze”-en át a “goth-tronic”-ig. Esetükben ez a kifejezéskavalkád nem a beazonosíthatatlan, “se ide-se oda” útkeresés stádiumát jellemzi, inkább azt a tényt, hogy az együttes mer sokféle, stílusában, hangulatában és kifejezésmódjában is változatos vizekre evezni. A paletta egyik szélén számomra a Venus Robot (2011) “World Without Delight” borongós, akusztikus jellegű, elektronikának mégis alárendelt virtuóz éneghangra komponált kompozíciója áll. A másikon a Hope (2012) albumon hallható “At the Home of the Giant Wolfe” című, szélsőségesen torzított vokállal, monumentális effektekkel súlyosbított, energikus, már-már rave-hangulatú szerzemény áll. Ez utóbbi egyébként hallható Mundruczkó Kornél “Fehér Isten” című, nemzetközi sikereket arató apokaliptikus sci-fi drámájának egyik jelentében.
A csütörtöki koncerten az alapító tagok mellett az együttes a korai Fekete Zajos fellépésekhez képest kibővült a line-up: Berger Dalma - ének, elektronika, Sándor Dániel - billentyű, elektronika,
Kovács Gergely - gitár, Frenk - dobok, billentyűs hangszerek. Talán a kibővített hangszerelésből adódóan az estét különösen organikus, helyenként már-már természetes hangzás jellemezte, mely nem távolodott el a stúdióalbumok stílusvilágától, de a szokottnál közelebb hozta Berger Dalma meggyőző, sajátos vokálját.
A közönségből aránylag szép számmal voltak kíváncsiak az előzenekarra, a Fjordmossra. Az európai zenei undergroundot jól jellemző kultúr-kavalkád illusztris példája lehetne a zenekar rezüméje: Berlinből érkeztek, cseh származásúak, de skandináv/izlandi stílusú elektronikát játszanak, angol szöveggel.
Az együttes felállása a Volkova Sistersével szinte egyező: a gitár/elektronika alap a női vokál mögött áll. A hangzás inkább meditatív, az énekesnő levegős, éteri, kissé mesterkélt hangja, valamint a bőkezűen alkalmazott, ritmust szétmaszatoló effektek csakugyan felidézik az északi fjordok hűvös, karcos világát. Az együttesnek láthatólag nem erőssége a zenei kísérletezés, ezért a dalok hangzás tekintetében meglehetősen egybefolyó, monoton élményt nyújtottak, melyek kiváló zenehallgatási élménnyel szolgálnak csendes, merengő pillanatokban, előzenekari szerepben azonban határozottan nagy kihívást jelentenek. Érdekes volt azonban a dalok témaválasztása, melyeket az énekesnő kommentárjaiból ismertünk meg: hallhattunk dalt a Titanicot elsüllyesztő jéghegyről, illetve Sharon Tate-ről, a gyönyörű színésznőről, aki a Manson-család egyik áldozata volt.
fotók: Mátyus Andrea
